A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

FÜGEDI Márta: A mezőkövesdi kékfestő műhely

A MEZŐKÖVESDI KÉKFESTŐ MŰHELY 465 A festés a kipaszobdban történik (9. kép). A helyiségben körben párosával 8 festőkád áll. A betonból épített, kb. 2,5 méter mély, földbe süllyesztett kádak, kipák átmérője másfél méter. A kádak fölött a mennyezet gerendáira szerelt csigaszerkezetről ráfók, vaskarikák lógnak kötélen. Erre a vasszerkezetre erősítik fel a festendő kelmét és a csigaszerkezet szigetelésével beleengedik a kipába. Az anyagot a ráfok szélén levő horgokba sűrűn beleakasztva feszítik ki, így egy vég is elfér rajta. A ra/hak két típusa van: a csillagráfra körbevezetve, belülről kifelé csigavonalban haladva, a koronaráfia pedig kígyóvonalban akasztják a festendő véget. A festés indigócsávában történik. A csáva elkészítése gondos munkát kíván. Az indigót régen amorf állapotban kapták, lisztfinomságúra össze kellett törni. Eredetileg kézi munkával, vastörő vei, majd az 1922-ben vásárolt gépi meghajtású indigótörő mozsárral, nagy vasgolyók segítségével végezték ezt a munkát. A finomra megtört indigót meleg vízben feloldják, majd marószódát is adnak hozzá, hogy lágyítsák a kemény vizet. A festőanyag elkészítését csávázásnak, vagy serfoldmak nevezik. A csávához 400 literes íakádba frissen oltott meszet készítenek. A kb. 50 kg meszet összekeverik a 12,5 kg indigóból 30 9. kép. Festés indigócsávában, a kipában