A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

FÜGEDI Márta: A mezőkövesdi kékfestő műhely

460 FÜGEDI MÁRTA kádakban keményítettek, ma az ún. appretáló gépen (3. kép). A gép meggyorsítja és megkönnyíti a munkát, egyúttal egyenletesen kinyomja és belepréseli a keményítőt a hengerek között áthaladó kelmébe. Az előkeményítés elősegíti, hogy a festékanyag szemcséi jobban és egyenletesebben rátapadjanak a szövet szálaira. A kelme száradás után a mángorlóba kerül. A gyengén keményített végeken a mintázás előtt még egyszer-kétszer végigjáratják a mángorlói, hogy az anyag kisimuljon, könnyebben lehessen vele dolgozni. A következő munkafolyamatot, a tarkázást külön helyiségben, a tarkázóban végzik (4. kép). A kézimintázásnál az anyagot a tarkázóasztaha fektetik. Az asztal síkja kb. 25—30 fokos szögben meg van döntve, hogy a nehéz és nagy szakértelmet igénylő munkát megkönnyítse. Lapja pedig simára kifeszített vastag posztóval van leterítve, a rugalmas alapon ugyanis könnyebb és szebb a mintázás. A tarkázás eszköze a forma, 20x20, 30x30, stb. cm méretű, fogóval ellátott falap, melynek sima felületébe faragták a mintát. A minta kialakítása a faragás mellett vagy azt kiegészítve rézdrótok és lemezek segítségével is történt. A régebbi famintákat a 19. század közepétől váltották fel a rézdrótból kialakított formák. A faragott minták általában nagyobb foltfelületet adtak, a rézdrót pedig már aprólékosabb, finomabb kidolgozású minták kialakítására is alkalmas. A mezőkövesdi műhely kb. 250—300 db kézimintával rendelkezik 3. kép. A keményítő gép