A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

FÜGEDI Márta: A mezőkövesdi kékfestő műhely

A MEZŐKÖVESDI KÉKFESTŐ MŰHELY 459 vei a környéken ilyen nem volt, kizárólag Budapestről rendeltek nyersárut. Jelentősebb áruszállító üzletfeleik a 10-es években a Fürst és Fejér cég, a két világháború közötti időszakban pedig Fejér Manó és László Vilmos nagykereskedők, valamint a ludwingshafeni I. G. Farben Industrie egyik pesti lerakata, a Weber és Rücklánder cég voltak. Miskolcon tudomásuk szerint egyetlen textilnagykereskedő cég volt, a Bel- és Külföldi Áruforgalmi Rt, innen csak a 40-es évek elején rendeltek. A vegyiáru-ellátásban is a fővárosi cégekkel való üzleti kapcsolat dominált. A Weber és Rücklánder céggel a molinó szállítás mellett a festék- és vegyiáru szállításban is folyamatos volt a kapcsolat. A vidéki kereskedők közül egyedül a miskolci Klein Adolf festékkereskedő volt számottevő partner. Az alapanyag, a nyersmolinó megmunkálása a mosókonyhában kezdődik. Hogy a textília a festésre alkalmassá váljon, az appretúráX, a gyári keményítést el kell távolítani belőle. A mosókonyhában álló hatalmas rézüstökben (2 db 80 literes, 1 db 100 l-es és 1 db 800 l-es) ammóniákszódás vízben főzik a kelmét egy éjszakán át. A kifőzött végeket másnap reggel meleg savas vízen viszik át, majd hatalmas betonkádakban tisztára öblítik (2. kép). A kelme az előkezelés után összeesik, elveszti tartását. Száradás után az anyag vékony előkeményítést kap. A forappreturához régebben búza-, vagy ritkábban rizskeményítőt használtak, ma ezt kukoricakeményítővel végzik. Régebben kézzel, hordókban,