A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

FÉL Edit–HOFFER Tamás: A matyó hímzés alakulása és a magyar népművészet stíluskorszakai

446 FÉL EDIT—HOFER TAMÁS //. kép. Lepedő részlete hozzúvarrott lepedőszéllel, piros és kevés kék pamutfonállal kivarrva. Mezőkövesd. Néprajzi Múzeum Egy másik korai lepedőszélen keskenyebb lepedőfiókra még zsúfoltabban, még kötetlenebbül elhelyezve varrták ki a virágokat (11. kép). A főmintát alól-fölül egy-egy keskeny sáv keretezi, mintegy a párnavég-hímzések alsó-felső peremdíszének visszacsengéseként. Ennél a két lepedőnél készen, kialakultán állnak elénk az új stílus sajátságai. A mértaniasan szerkesztett rozetták helyébe szirmokkal naturalisztikusan tagolt rózsák jöttek, a korábbi szabályos helyett szabad elhelyezésben. Az alapanyag, a gyolcslepedőhöz varrt lepedőfiók, a piros és kék pamut hímzőfonal ugyanaz, mint a korábbi régi stílusú darabokon, és a díszítés egy-egy részlete is mintegy halvány jelzést ad, hogy az újfajta varrás a régi piros-kék hímzések alapjáról indult el. Az átváltásnak ebben a korszakában azonban bizonyára lehettek kevésbé sikeres kísérletek is. Egy lepedőszélen mintegy a régi mintaszerkesztés szétesését, bomlását látjuk (12. kép) — olyan jelenséget, amely más hímzővidékeinken is ismert, sőt sokfelé megrögződött és huzamos gyakorlattá tette a szétesett minták varrását. Kövesden ez a magános darab a régi mintaszerkesztés fegyelmének az elvesztéséről tanúskodik, anélkül, hogy az új kompozíciós