A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

FÉL Edit–HOFFER Tamás: A matyó hímzés alakulása és a magyar népművészet stíluskorszakai

A MATYÓ HÍMZÉS ÉS A MAGYAR NÉPMŰVÉSZET 447 12. kép. Lepedőszél kendervászon alapon piros és kevés kék pamutfonallal kivarrva. Mezőkövesd. Néprajzi Múzeum 127.875. rendszer kialakulását csak jelezné is. Egy másik darabon az új kompozíciós rendszert láthatjuk kialakulóban, születőben. A két nagy hangsúlyos virág még régies szabályos rozetta, de elhelyezésük már szabad. A virágok közt szabadon hajlik az inda, de még kissé esetlenül kapcsolja össze az elemeket. Közöttük, száruktól elszabadulva, fölbukkannak a régies spirálok is, térkitöltő céllal. A szabadon komponált új stílusú piros-kék lepedőszéleken a tervezés, a kompozíció már rajta van az új matyó vágányon. De hiányoznak még a színek. Épp a színek kapcsán érdemes rámutatni, hogy ugyanebben az időben alakul át a házak berendezése s válik színessé a népviselet. Jönnek a piros alapszínű, virágos díszű egri bútorok, az ugyancsak harsányan színezett tiszafüredi virágos, kakasos tálak, tányérok. A vetett ágyon ekkor már ragyogóval díszített piros karton ágytakaró és színes karton, kásmir, selyem huzatba húzott párnák vannak. A hímzés alakulásában a főág áthelyeződik a kötény és ingujjhímzésre (vö. 15. kép). Az új díszágyakon már a piros-kék pamutos lepedőknek nincs helye. A legünnepélyesebb alkalmakra azonban, a menyasszony kelengyéjének díszdarabjául s a ravatalok főékességéül a múlt század utolsó évtizedeiben megjelennek a színes selyem- és gyapjúfonallal varrt díszlepedők,. menyasszonyi lepedők, halállepedők. A kompozíció kivívott szabadságán belül van néhány példa arra, hogy lendületes hulláminda mellé rendezik a virágokat (14. kép). Gyakoribb azonban, amikor a középre helyezett nagyobb és a perem felé eső kisebb virágmotívumokkal mintegy tetszőlegesen betölteni kívánják a felületet. A virágok közt az ágak ugyancsak eléggé véletlenszerűen kanyarognak, jóformán csak