A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

FÉL Edit–HOFFER Tamás: A matyó hímzés alakulása és a magyar népművészet stíluskorszakai

A MATYÓ HÍMZÉS ÉS A MAGYAR NÉPMŰVÉSZET 443 gok és madarak láncöltéssel készültek — láncöltéssel, ami az imént bemutatott főkötőn kívül kevéssé ismeretes Mezőkövesden. Ezen a lepedőn sincs még lepedőfiók, a hímzést közvetlenül a lepedőre varrták. A nagy virágtövek fölépítésükben, alkotóelemeikben hasonlítanak azokra a kisebb virágtövekre, melyeket a piros-kék rozettás fiókos lepedőkön találunk, van azonban néhány eltérés, ami fontos új tanulságokat hozhat. Az egész munka biztos és gyakorlott kezű tervezőre és varróra vall, aki különböző varrástechnikákkal, különböző méretű elemekkel magabiztosan és kiegyensúlyozottan bánik. A virágtövek maguk különböző, háromféle nagyságrendű kerek virágokból arányosan, szervesen, változatosan vannak fölépítve. A piros szín viszi a főszólamot, ami mellé a kevesebb kék kiegészítésül, a hangsúlyban visszafogott elemeknél járul. A kompozíció megoldja azt is, hogy a két egymás mellé helyezett virágtőből egy-egy szél-vásznon egységet alkosson—a virágtövek közé mintegy lebegve beillesztett tulipánnal és azzal, hogy az alsó szélen álló madarak mind a közép felé, voltaképp egy kis gránátalma felé néznek. Több, a későbbi munkákról ismert díszítőelem ezen a darabon mintegy elárulja eredeti mivoltát, igazi természetét. A tőnél az úgynevezett cipék még felismerhetően edényt, vázát, cserepet formáznak, összekötve ezzel ezt a motívumot más vidékek ugyancsak edényből kinövő szimmetrikus virágtöveivel. A láncöltéssel 9. kép. Lepedő részlete. Két szélből összeállított fehérítetlen kendervászon lepedő kék és piros pamutfonallal kivarrva. Öltéstechnika: hamis laposöltés, láncöltés, kevés előöltés és margitöltés. Mezőkövesd. Néprajzi Múzeum 51.14.973.