A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

FÉL Edit–HOFFER Tamás: A matyó hímzés alakulása és a magyar népművészet stíluskorszakai

A MATYÓ HÍMZÉS ÉS A MAGYAR NÉPMŰVÉSZET 437 1. kép. Atlaszselyem főkötő fehér, piros és arany fonállal, lapos- és láncöltéssel, „mezőkövesdi kereszttel" kivarrva, Mezőkövesd. Néprajzi Múzeum 53.740.9. fönnmaradt emlékek bizonyítják ugyanis, hogy itt népművészetünknek egy egykor országosan elterjedt rétegéről van szó. Az első bemutatott emlék (1. kép) egy fekete atlaszselyem főkötő, rajta piros, fehér, sárga selyem- illetve pamutfonallal és keskeny kék és piros sújtassál dolgozott díszítés. Kivarrásánál sokféle öltést alkalmaztak: láncöltést, laposöltést, száröltést, előöltést és pontozást, mezőkövesdi keresztet. A mezőkövesdi keresztet kizárólag ezen és a hozzá hasonló két másik fönnmaradt főkötőn találtuk meg eddig, és a közismert torockai és soproni kereszt mellett egy azoktól eltérő új öltésváltozatot képvisel. Legszembetűnőbb azonban a darabon a gránátalma motívum, mely a későbbi kövesdi hímzésekből már nem ismert. Maga a gránátalma, mely igen kedvelt az úri hímzéseken, a 17—18. századi templommennyezeteken is, egyik ismertető jegye valamennyi műfajban a régi stílusú népművészetnek, önmagában is mintegy jelképes kifejezője azoknak a szálaknak, melyek ezt a régi népművészetet egy valamennyi rétegre kiterjedő országos közízléshez és Európához fűzik. Többé-kevésbé hasonló elrendezésben a gránátalma ismeretes hasonló anyagú és szabású főkötőkre hímezve egy Gömör megyi kisnemesi községből, azután Torockóból; — sokszor előfordul a gránátalma a korai sárközi főkötőhímzéseken is. Figyelemre méltó az egész hímzés különböző vastagságú és színű vonalakat alkalmazó rajzos jellege — egy olyan jellegzetesség, ami ezt a fajta hímzést megkülönbözteti az egykorú és a későbbi kövesdi munkáktól. Egy tiszta kendervászon, vagdalással és fehér laposöltéses hímzéssel díszített lepedő részleteit mutatjuk be ezután (4. kép). Ilyenféle lepedők még ma is előkerülhetnek idős asszonyok ládáiból. Ez a varrásmód és ezek a mértani minták egész népi hímzésanyagunkban talán a legrégibb réteghez tartoznak, múltjuk többszáz évre nyúlik vissza. Erről a múltról tanúskodik ennek a technikának s ezeknek a mintáknak a szembetűnően egységes, országos eltér-