A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

FÉL Edit–HOFFER Tamás: A matyó hímzés alakulása és a magyar népművészet stíluskorszakai

438 FÉL EDIT—HOFER TAMÁS 2. kép. Atlaszselyem főkötő fenéklapja. Feliéi- pamutfonállal kivarrva. Mezőkövesd. Néprajzi Múzeum 63.98.50. jedése is, Erdély több vidékétől a Dél-Dunántúlig, hol elnagyoltabban, hol aprólékosabban kivitelezve. Ezért mutatjuk be itt, a régi kövesdi hímzések közt, ha ez a példány talán később készült is — maga a vagdalásos és fehér laposöltéses munka azonban bizonyára megvolt az előbbi főkötőkkel egyidőben. Érdemes fölhívni a figyelmet a hímzés elhelyezésére: az igen szép vert csipkével három szélből összeállított lepedőnek még nincs külön belevarrt lepedőfiókja, a hímzés magán a lepedőn van, azon a helyen ugyan, ahol másutt, később a lepedőfiókot illesztik majd be. A 5. és 6. képen közölt hímzés párnavégről való. 1890-ben a Néprajzi Múzeum első igazgatója, Xántus János vásárolta több más kövesdi hímzéssel együtt. Már akkor sokszor mosott, kopottas, fakult lehetett, — egy jóval korábbi kor emléke az abban az időben már más irányba fordult kövesdi hímzések mellett. Több vonatkozásban is újat hoz, kibővíti a kövesdi hímzésről alkotott képünket. Meglepetés először is, hogy párna véghímzés. A párnavégek jelentik nemcsak a régi, de az újabb és legújabb népi hímzéseknek is az egyik legfontosabb műfaját, Kövesdről azonban az eddigi híradások, leírások már csak kékfestő, karton, kasmir, illetve selyemhuzatú, legvégül fehér gyolcs gyári hímzéses