A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

FÉL Edit–HOFFER Tamás: A matyó hímzés alakulása és a magyar népművészet stíluskorszakai

436 FÉL EDIT—HOFER TAMÁS amiből újfajta népművészet születhetett. A nyugaton gyorsan növekvő városok ellátása egyre több mezőgazdasági terméket kívánt, mezőgazdasági konjunktúrát hozott. A konjunktúrák hatása már a 19. század legelején eléri Magyarországot, különösen erősen hat aztán a szabadságharc leverése utáni búzakonjunktúra. Szabályozzák a folyókat, feltörik a legelőket, rohamosan nő a szántóterület, s rohamosan nő a parasztgazdaságokból piacra vitt termékek mennyisége is. Ahogy egyre szélesedik a gabona, állatok, stb. áramlása a falukból kifelé, ellenkező irányban úgy szélesedik a kézművesek s a gyárak termékeinek árr.mlása be a parasztházakba. Ezek közt jönnek az új, színes népviseletekhez szükséges gyári kelmék, a festett bútorok, a csillogó cserépedények, kőedények — a gyorsan kibontakozó új népművészet elemei. Ugyanebben az időben változik a parasztságnak saját magáról s az országról való tudata is. A jobbágyság hosszú századai után a reformkor, majd 1848 állampolgári szabadságot vív ki a parasztságnak. A szabadságharc, Kossuth és Petőfi példája, szavai szorosan összekapcsolják a nemzeti függetlenség és a paraszti szabadság ügyét az ország közvéleményében. Ugyanekkor az új nemzeti irodalom, a nyelvújítás, az új magyar nemzeti kultúra mind azt hirdeti, hogy a nép, a parasztság hordozza igazán nemzeti személyazonosságunkat, s hagyományai jelentik műveltségünk megújításának legtisztább forrását. A gazdasági, politikai, kulturális hatások így mind elősegítették, hogy egy új, a régi népművészet beilleszkedő alkalmazkodó törekvéseivel szemben épp a parasztosságot hangsúlyozó, önálló és független, erőteljes népművészet bontakozhasson ki. A történelem mozgató erőit vizsgáló kutatás azonban tisztán látja azt is, hogy ugyanazok az erők, amelyek rövid időre alapot adtak a népművészet virágzásának, néhány évtizeddel később szükségszerűen alá kellett hogy ássák azt az öntudatot, azt a viszonylagos anyagi biztonságot, ami a népművészet mögött állt. A szétaprózott parasztbirtokok egyre jobban lemaradnak a nagybirtokkal, külfölddel való versenyben, egyre nyomasztóbb, kilátástalanabb a birtokos parasztok, még inkább a faluk népében többségben levő birtoktalanok sorsa. A falusi öltözetek, szokások, lakásberendezések alakulása tájanként időbeli eltérésekkel egy semlegesebb, szürkébb, késő-paraszti irányba fordult. A századforduló körül és az azt követő évtizedekben, egy olyan időszakban, amikor a legtöbb vidék már föladja színes népművészetét, egymástól elszigetelten, de meglepően hasonló jelleggel jelentkezik a népművészetnek az a legkésőbbi változata, amit a legújabb népművészet fogalma alá foglalunk. Különleges növénykultúrákra, elsősorban zöldségtermelésre specializált helységekről van szó (mint a kalocsai szállások, Sióagárd, Túra), melyek a parasztság növekedő anyagi-társadalmi gondjai idején is gyarapodni, fejlődni tudnak. A hímzés olcsó gyári anyagokból készült ruhadarabokat díszít, motívumkincsét, kompozícióit részben befolyásolják a kisvárosi kézimunka előnyomdák, részben egy rajzban, színezésben egyaránt jelentkező természetábrázoló törekvés. A legrégibb matyó hímzésekről egy-egy fennmaradt emlék alapján beszélhetünk. Olyan ez a régi hímzőművészet, mint valamely tenger alá süllyedt földrész, amiből a víz színe fölé már csupán egy-egy csúcs nyúlik ki. Ezeknek a szórványos emlékeknek az elemzésénél van jó segítségünkre az országos széttekintés, más vidékeken hasonló módon véletlenszerűen, szórványosan