A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

DOBROSSY István: Kereskedelmi kapcsolatok és hitelviszonyok Miskolcon a 19. század végén

KERESKEDELMI KAPCSOLATOK ÉS HITELVISZONYOK MISKOLCON A 19. SZÁZADVÉGÉN DOBROSSY ISTVÁN Miskolc gazdasági fejlődésének fő mozgatója, a városi társadalom arculatának alakítója, a tőkefelhalmozódás területe a kereskedelem volt. A 19. század második felétől a kereskedelmi tevékenység és a kereskedelmi tőke a korábbi évtizedeknél fokozottabban játszik szerepet a város kapitalista fejlődésében. Természetesen ennek hatása a környező terület mezőgazdaságában és a falvak társadalmi képének lassú átalakulásában, formálódásában is érzékelhető. A pénzintézetek és a kereskedők egyszemélyi vagy érdekeltségi összefonódása eredményeként a 20. század elején Miskolc az ország egyik pénzpiacának, a főváros számottevő érdekeltségének számított.

1 Borsod megyében, de Miskolcon is a pénzintézetek alapítói földbirtokos-kereskedők, házbirtokosok (háztulajdonosok), vagy kereskedők voltak. A századfordulóig a kereskedők adták a hitelintézetek és bankok bevételének, évi forgalmának túlnyomó többségét. A kereskedők egy része (évenként változó számarányban) mint a legnagyobb, legtöbb adót fizető, vagy választott polgár, meghatározó szerepet töltött be a város irányító testületeiben.

2 A 20. század elején Miskolc kereskedelmi és pénzügyi élete, a felhalmozódott kereskedelmi tőke szétáramlása vagy bankügyletekben történő kamatoztatása évtizedekkel korábban megindult átalakulás eredménye. Az átalakulás közvetlen mutatója a kereskedők áruösszetételének, a kereskedelem formájának, a kereskedelem szerkezetének és a kereskedő rétegnek a megváltozása. Egymással szorosan összefüggő folyamatokról van szó, amelyben a kereskedelem és áruértékesítés színtereinek, az áruértékesítés formáinak megváltozása együtt járt az áruösszetétel, a kínálat bővülésével. Az árukészlet mennyiségének növekedése, minőségi sokrétűvé válása viszont a kereskedelmi formák differenciálódását, új színtereit és a kereskedelem új tartalmát eredményezte. A 17—18. században a kereskedelmet a piaci és vásári színterek mellett a kereskedő legjellegzetesebb figurája, a házaló kereskedő, a feudális állapotok között kialakult regálé bérlő italmérő vagy húsmérő, ill. a jelentős (elsősorban Tokajon majd Miskolcon is áthaladó) tranzitszállítások jellemezték. A házaló kereskedő mindent értékesítő tevékenysége és árui mellett fő kereskedelmi cikk az állaton kívül a fűszer, a bor, a gyarmatáru és a textil volt. A jelentősebb kereskedelmi tevékenység, a kapitalista jellegű, tőkét felhalmozó vállalkozások elsősorban a görög kereskedőkhöz kapcsolódik.

3 A filoxéra utáni borkereskedelem hanyatlása jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a görögök nemcsak a kereskedelemből, hanem lassan a város társadalmi életének irányításából is kiszorulnak.