A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)
BALASSA Iván: A filoxéra Tokaj-Hegyalján
310 BALASSA IVÁN szőlő bejárása rendesen megtörtént, míg más járásból arról értesült a phyll. bizottság, hogy ott a községek nem bírnak elég érzékkel a veszély komolysága iránt, s azt hiszik, hogy formailag is eleget lehet tenni a veszély elhárítása ezen első követelményének." 29 Különösen vitatták a filoxéra biztosok hatáskörét és szerepét. Mivel a megbízatásuk tiszteletbeli, ezért nem végezhettek olyan hatósági feladatokat, mint a zárlat elrendelése, a szénkénegezés megkezdése stb. Éppen így nem vállalták a „szőlők felülvizsgálatát" vagyis teljes bejárását, legfeljebb annak a területnek megtekintését, ahol a bejárás során gyanús jelenségeket tapasztaltak. Különösen megnehezült a biztos munkája akkor, ha nem helyben lakott. Ilyen esetben számolhatta fel a „tényleges dologi kiadásokat", amit mindenki úgy értelmezett, ahogyan akart, viszont a minisztérium ezeket általában magasnak ítélte. 30 1881 folyamán mégis kijelölték a járásokat és a filoxéra biztosokat, igyekezvén figyelembe venni a terület nagyságát. így Sátoraljaújhely maga képezett egy járást, Sárospatak Károlyfalvával és Végardóval, Tokaj, Tarcal és Bodrogkeresztúr ismét egy egységet alkotott. A járásokat időnként a biztosok személyétől függően változtatták. 31 Mivel a filoxéra a Hegyalján az 1880-as évek elején nem jelentkezett, így bizonyos felkészülésre lehetőség mutatkozott. Ebben a minisztérium is segített, mert 1884-ben filoxérát ismertető falitáblát készíttetett rövid magyarázó szöveggel. „Ezen magyarázó szöveg hogy az ország minden nyelvű lakói által megérthető legyen német, tót, román és szerb nyelveken kiadatott." Ezeket a községházákon függesztették ki, hogy mindenki számára hozzáférhető legyen. 32 Mikor a filoxéra a Hegyalján is megjelent, minden — valódi vagy látszólagos — felkészülés ellenére, mégis mindenkit váratlanul ért. A filoxéra felbukkanása és elterjedése A filoxéra felbukkanásának és elterjedésének időpontja a Hegyalján vitatott. Vannak szerzők, akik 1872-re teszik a filoxéra fellépését területünkön, amint láttuk, ez semmiképpen sem fogadható el. 33 Van olyan kutató, aki az időpontot nem eléggé megindokolva 1875. évben állapítja meg, kétségtelenül összetévesztve az első magyarországi megjelenéssel. 34 Fentebb már láttuk azt az egyedülálló legkorábbi 1880-ra utaló tállyai adatot, mely a vésznek felbukkanásáról ad hírt. Ezt azonban a későbbiek során többet sehol sem említik. 1882. október 10-én Matolay Etele alispán jelenti a minisztériumnak, hogy „megyénk területén még phylloxera nincs". 35 Van azonban egy másik adatunk Tállyával kapcsolatban, 1884-ben még sikeresen dezinficiált községnek mondják, de 1886-ban a szomszédos területekről újra fertőződött. 36 Mindez az előbbi előfordulást bizonyos mértékig megmagyarázza. így a tények azt sugallják, hogy Kossuth Jánosnak, mint szemtanúnak és átélőnek igaza lehetett, amikor ezzel kapcsolatban az alábbiakat írta: „A filoxéra-vész a Hegyalját aránylag később sújtotta, mint a délebben fekvő borvidékeket, ami arra a hiúnak bizonyult képzelgésre adott alkalmat, hogy ezt a borvidéket talán kikerüli... A nyolcvanas évek közepén azonban már kezdték félreverni a harangot. Az alsó Hegyalján szórványosan lépett fel, jelentékenyebb