A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

BALASSA Iván: A filoxéra Tokaj-Hegyalján

A FILOXÉRA TOKAJ-HEGYALJÁN 311 pusztítást a nagyon is elszigetelt erdőhorváti szőlőkben észlelték. De csakhamar egyre rohamosabban lépett fel a vész."

37 Máshol a következőket olvashatjuk: „Mikor 1886—1901-ben a filloxera föltartóztathatatlanul elpusztította Tokaj hegyaljának majd 14 000 holdnyi szőlejét."

38 A fentebb elmondottakat alátámasztja Zemplén megye Központi Filoxéra Bizottságának 1885. június 25-én tartott ülésének jegyzőkönyve: „Minthogy pedig a phylloxera jelenléte, a beérkezett szakértői jelentések szerint, a Hegyalja több pontján constatáltatott, s így a vész terjedésének meggátlása csakis nagyobb mérvű gyérítési eljárás alkalmazásával foganatosítható".

39 1885. júniusában „a hegyaljai borvidék megvizsgálására kiküldött dr. Horváth Géza phylloxera kísérleti állomás főnöke által eszközölt vizsgálat Tarczal község határában gr. Csáky László és Spóner Tivadar birtokosok valamint a m. kir. állami vinczellérképezde telepén phylloxerát talált,"

40 az utóbbi helyre minden bizonnyal Erdélyből a csálai Állami Szőlőtelepről hozták be. Az infekció azonban korábbinak látszott, csak nem jelentették idejében. Ugyanebben az évben augusztus 12-én a miniszter az alábbi leiratot küldte Zemplén megye közönségének: „A szerencsi járás Ond községben a phylloxera constatáltatván a rovar elhúzódásának megakadályozása czáljából ezennel a következőket rendelem : A nevezett község határában levő összes szőlőterület (esetleg kertek is, melyekben egyes szőlőtőkék állanak) az 1884. évi 56944. sz. a. 1885. évi márczius hó 27-én kelt rendelettel megállapított szerencsi zárlati csoport határain belül megállapított zárlat alá helyeztetnek úgy, hogy ezen zárlati csoport Szerencs, Legyes-Bénye, Bekecs és Monok községek mellett most még Ond községre is kiterjesztetik."

41 Egy jelentésben 1885-ből az alábbi Zemplén megyei községekből jelentik a filoxérát: Szerencsi járásban: Ond, Szerencs, Legyesbénye, Bekecs, Monok, Mád, Zombor, a tokaji járásból: Erdőbénye, Tolcsva, Tarcal, Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud, a sátoraljaújhelyi járásból: Kisbári.

42 Ekkor tehát még a déli és középső területekre korlátozódott elsősorban a fertőzés. Ezek szerint kétségtelennek látszik, hogy az első filoxéra fertőzések 1885-ben váltak ismertté a Hegyalja déli részében. Ezt igazolja az is, hogy ez időtől kezdve lázas tevékenység indul meg a fertőzés terjedésének megakadályozására, újjászervezték a filoxéra ellenőrző szervezetet, a minisztériumtól szénkéneget és hozzá való szerszámokat kértek stb. Ez mutatja a vész meglétét és ezzel kapcsolatban mindjárt meg kell néhány új fogalommal ismerkednünk. A fertőzött falvak, városok határát teljes egészében zár alá helyezték. Ez azt jelentette, hogy gyökeres vagy „gyökértelen" szőlővesszőt, szőlőnövényt, levelet, s „s általában a szőlő minden egyéb alkatrészét, a szőlőfürt kivételével tilos volt más község területére átvinni. Ugyancsak tiltották „bármilyen fa vagy cserfaszerű ültetvény, használt dúczok és szőlőkarók, szőlőlevélbe csomagolt bárminemű tárgy kivitelét". A közös határú zárolt községek azonban egymás között érintkezhettek. A szomszédos nem zárolt községeket hirdetésekkel külön is figyelmeztették, „hogy a zár alá helyezett csoport községeinek területén foglalkozó szőlőmunkásokat szőlőikben alkalmazni óvakodjanak, mivel ezek lábbelijökön, de főleg szerszámaikon a szabad szemmel nem igen látható rovart könnyen elhurcolhatják a még egészséges területre".

43 így tehát a filoxéra