A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

BALASSA Iván: A filoxéra Tokaj-Hegyalján

\ A FILOXÉRA TOKAJ-HEGYALJÁN 309 felhatalmazására és az Országos Filloxéra Bizottságra támaszkodva 1881-ben kiadta 3857. számú körrendeletét, majd május 3-án az ezt helyesbítő 7876. számú rendeletét, mely a Hegyalján is, a helyi viszonyokhoz alkalmazva alapjául szolgált a filoxéra elleni küzdelemnek. így érdemes kissé közelebbről megvizsgálni. A Filloxéra Bizottság minden megyei székhelyen is működött, melynek feladata a rendeletek azonnali végrehajtása, az elnöke azonnal tartozik intézkedéseiről utólag a törvényhatóság közigazgatási bizottságának beszámolni. Az elnök a megye első tisztviselője volt, míg tagjai szőlőtulajdonosok és természettudományi szakemberekből kerültek ki. A bizottság a szőlőterület nagyságának megfelelő kerületeket hozott létre, melyeknek felügyeletét a filoxérabiztos látja el. Ezeket a Bizottság javaslatára a miniszter bízta meg. A biztosok legfontosabb feladatai: 1. A szőlők felülvizsgálata. 2. A filoxéra felfedezését rögtön jelenti a főszolgabírónak, az alispánnak és a imtvisztériumnak. 3. Azokban a falvakban, ahol a szőlő területe meghaladta a 300 Uh-t, vagy erre a lakosok között a hajlandóság kisebb terület esetében is megvolt, úgy filoxéra bizottságot lehetett alapítani. A biztos állása tiszteletbeli, de a „tényleges dologi kiadás"-ait a minisztérium megtérítette. Ez a későbbiekben sok vitára adott alkalmat, mert a kiadásokat mindenki másképpen értelmezte. Minden község elöljárósága a Filloxéra Bizottság — ahol ilyen van — bevonásával évenként június 10. és 25. között kiküld egy tanácstagot, a hegymestert és egy műveltebb szőlőtulajdonost, a szőlők bejárására és a vizsgálat eredményéről a főszolgabírónak június 30-ig jelentést tesz. A főszolgabíró ellenőrizte, hogy a bejárást idejében elvégezték-e, megküldték-e a jelentést. Ezeket összegezte és július 15-ig az alispán elé terjesztette. „A járás-biztosok feladata lévén a szőlők felülvizsgálata a szükséghez képest időközben tett jelentéseken felül minden évben július 15-ig, legkésőbb jelentést tartoznak tenni arról, hogy a szőlőket milyen állapotban találták, az elöljáróságok által tett bejárásoknál minő hiányt vagy mulasztást tapasztaltak." A szolgabíró és a járási-biztosok által benyújtott jelentéseket a törvényhatóság^ egyesítette és úgy terjesztette fel a minisztériumba, legkésőbb július 30-ig. így a minisztérium, illetve az Országos Filloxéra Bizottság augusztus hónapban már áttekintő képet kapott a filoxéra pusztítás helyzetéről. Rendelkezik továbbá a törvény arról, hogy a szőlőtulajdonosok tartoznak a bejáróknak, a biztosoknak, a minisztérium kiküldötteinek — a szőlő érés idejének kivételével — a szabad megszemlélést és vizsgálatot biztosítani. A rendelet a hanyag tisztségviselőknek fegyelmi eljárást, másoknak 100 illetve 200 forintig terjedő büntetést helyezett kilátásba.

28 A rendelet tehát a filoxéra fertőzés minél előbbi megtalálását kettős szervezéssel igyekezett elérni. Az egyik a közigazgatási, mely az elöljáróság — főszolgabíró — alispán útján juttatta el észrevételeit, míg a másik egy társadalmiszakmai út, amikor a biztosok, ellenőrizve az elöljáróság munkáját, egyenesen az alispánhoz terjesztették fel tapasztalataikat. Az így ellenőrzött adatokból kívánt a minisztérium átfogó képet szerezni. Bármennyire helyesnek látszott is^ ez az elgondolás, megvalósítása különböző okok miatt mégis döcögött, „így például a tállyai, mádi és erdőbényei járási biztosok, kik írásbeli jelentéseket is küldtek be a törvényhatósághoz, tapasztalták, hogy az ő járásaikban a