A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

MOLNÁR József: Jókai Mór „A Miskolczyak” című történelmi elbeszélésének forrása

JÓKAI MÓR „MISKOLCZYAK" CÍMŰ ELBESZÉLÉSÉNEK FORRÁSA 289 Simon Deák, lemosva fejéről a gyalázat foltját, odalovagolt a kastélyhoz. Az ismeretes donjon ablakán kinézett Girincsy Anikó. A lövés hangja csalta oda. — Ott fekszik az urad az erdőben holtan! — kiálta fel hozzá.—A te halottad ő, temettesd el. Azzal, hogy Árkynénak is bajt ne okozzon, nem tért vissza Patakra többé, hanem Petrahó­nak fordulva, Miskolc felé ügetett. Ott aztán csendesen meghúzta magát az atyai házban. Elmúlt egy esztendő... Ekkor egy hűvös őszi estén, amikor a szokott vadásztársaság hazaoszlott, és Simon Deák magára maradt, zörgettek az ablakán: staféta érkezett. Patakról hozott sürgős levelet. Girincsy Anikó írta. Tudatta vele a nagy veszélyt, mely fenyegeti: bátyjára, a következő percben ketté hasított koponyával terül el a padlón a sok évszázado­kon át virágzott hírneves Boronyai Árky család utolsó férfi sarjadéka. Miskolczy Simon Deák magasra feltartja a kardot Árky András vonagló teste felett, azt mondván: „Lemostam a szégyent őseim címeréről. Turul madár büszkén tekinthetsz immár az ég felé!" Azzal elhagyta a termet. A szolgahad látja a véres kardot Miskolczy kezében, tudja, mitől véres, de egyik se meri kezét emelni ura megbosszulására. — Isten veled, szép özvegy! veté oda Simon Deák a viadal színhelyére siető rémült arcú Árkynénak. Azzal a kapu előtt felveté magát fekete paripájára s hogy Patakon való mara­dásával veszélybe ne sodorja Árkynét is, Petra­hónak fordulva Miskolc felé ügetett. Eltelt egy esztendő... Ott lakozik Miskolc városának Alsó Derék utcáján november.. helybéli és környékbeli urak, kik Miskolczy Simonnal együtt vadásztak a lyukósi és ernyősi erdőkben, estére pedig összejöttek a zsákmá­nyon lakomát csapni... a vendégek nyeregbe kaptak... A házigazda még nem érzett hajlandóságot a lefekvésre. Egy kis szegeletszobában az asztal­hoz ült, hogy válaszoljon elsőszülött és egyet­len életben maradt fiának, Mihálynak, a wittenbergai universitásról hazaírt leveleire. Alig hogy tollat fog, nyílik az ajtó, belép a kulcsár és jelenti, hogy egy lovas legény levelet akar átadni a ház urának. A bebocsátott hír­nökben Simon Deák Árkynénak egyik hűséges szolgájára ismer... levelet átnyújtja Miskol­czynak. Szólt pedig eképpen: .. .nem visz rá a lélek, hogy ama halálos veszedelemről ne értesítsem, mely a napokban elkövetkeznék Kegyelmed fejére. Lorántfy Mihály uram ugyanis olyanféle tanúvallomásokat csikar­tatott ki szolgáimból, hogy Kegyelmed a sére­lem után reá tört Árky Andrásra és őt, kinek famíliája pedig a magas trónus előtt is felette kedvelt volt, orozva megölte. 19

Next

/
Thumbnails
Contents