A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)
RÓZSA Miklós: Svájci cukrászok Miskolcon
SVÁJCI CUKRÁSZOK MISKOLCON 255 Silvester halála után Silvesternétól valamilyen módon átvette az üzletet, és iparűzési jogot nyert. Erre enged következtetni, hogy 1871. október 11-i elhalálozása 122 után néhány hónappal, 1872. január 31-én egyfelől özv. Silvesterné, szül.: Prevosti Sáray mint háztulajdonos, másfelől özv. Giovannini Rudolfné között oly haszonbérleti szerződés jött létre, amely szerint özv. Giovannini Rudolfnét és kiskorú gyermekeit a Széchenyi utca — lebontott — 5. számú házának boltjára, a mellette levő konyhára, laboratóriumra és tartozmányaira 1872. február 1-től 1878. február l-ig terjedő időre haszonbérleti jog illeti meg, 123 özv. Giovannininénak a cukrászipari helyiségek haszonbérletére nyilván azért volt szüksége, hogy néhai férje iparát gyakorolhassa. 124 Mindebből az következik, hogy Zsemléi és nem Henszelmann rögzíti helyesen a Széchenyi utcai üzletben ipart űzők sorrendjét, tehát Silvester Jakab halála után özvegye, azután pedig Giovannini, majd özv. Giovannininé következett. Özv. Giovannininénak is szüksége volt azonban szakképzett üzletvezetőre, s ekkor megint előtérbe lépett a graubündeni rokoni kapcsolat: üzletvezető Prevosti Oszkár lett, aki rokonánál, Silvester Jakabnál 125 évekig a cukrászattal foglalkozott, majd több évig vándorolt és visszatért Miskolcra, hogy itt a Giovannini féle üzletet vezesse. 126 Prevosti Oszkár az üzletet később tulajdonul szerezte meg, ugyanis 1895. év elején azt átadta Rábel Albert cukrásznak, aki 1895. április 8-án kapott iparjoga alapján lett a Széchenyi utcai üzlet cukrásza. 127 1895. június 27-én 70 éves korában meghal Silvester Jakab özvegye, Prevosti Sára. 128 Széchenyi utcai házát megörökli Prevosti Oszkár, 129 de 1905. július 10-én ezt is eladja 54 ezer koronáért Rábel Albertnak. 130 Henszelmann azt írja, hogy Prevosti 1912-ben tért vissza Svájcba és itt a miskolci cukrászda 100-ik évfordulójának napján halt meg. 131 1828-tól 1895-ig, két esztendő híján háromnegyed évszázadig működtek Miskolcon svájci, graubündeni cukrászok. 132 Magukkal hozták őseiktől átvett és Európa különböző városainak cukrászainál bővített ismereteiket, kifinomult ízlésüket, amivel hozzájárultak a magyar cukrászipar színvonalának emeléséhez, ugyanakkor a magyarság gasztronómiai ízlésének és igényeinek fejlesztéséhez. Élénkítették a miskolci couleur local-t, Bottegajukkal, a miskolci „svájci cukrászda"-val pedig részesei voltak a városiasodás formái miskolci kiterebélyesedésének. Emléküket őrzi a Silvester Jakabnak, első feleségének, özvegyének, valamint Giovannini Rudolfnak az avasi temetőben levő közös sírján álló sírkő is. A cukrászdát Rabel Albert 1938-ban 133 átadta 134 Rorariusz Gyula addigi ceglédi cukrásznak, 135 aki 1938. október 31-én elnyert iparigazolványa alapján kezdte meg miskolci iparűzését. 136 A cukrászda az 1950-es évek elején állami cukrászda lett, 137 s azt a Hungária Szálloda és Étterem Vállalat (1965. előtti nevén Országos Idegenforgalmi Szálloda és Étterem Vállalat 138 ) Avas Szállodai üzemegysége Béke Cukrászda elnevezéssel tartotta üzemben. Ebben az időben a város lakossága körében továbbra is „Rorariusz"-ként, és becézve „Rori"-ként népszerű 139 üzlethez tartozott a Széchenyi utca 3. sz. háznak faláttöréssel 140 hozzácsatolt helyisége is amely jellegtelen modern bútorokkal uzsonnázó teremnek volt berendezve. A cukrászda 1971. szeptember 30-án volt utoljára nyitva. Azért kellett megszüntetni, mert a miskolci belváros rekonstrukciója érdekében a Széchenyi
