A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

RÓZSA Miklós: Svájci cukrászok Miskolcon

256 9. kép. A Széchenyi utca 5. sz. ház (1961) utca 5. sz. házat is lebontásra ítélték. Fennállásának emlékére Búcsúzik a „Rorariusz Cukrászda" címmel füzetalakban kinyomtatták Henszelmann Aladárnak a Reggeli Hírlap-ban 1934-ben megjelent cikkét.

141 A cukrászda bútorzatát október 1-én lebontották és az üzembentartó vállalat átadta a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumnak, amely azt Budapestre szállította. A cukrászda megszűnése a helyi lapban közzétett „búcsúztató" és annak visszhangja szerint szomorúan érintette a múlt értékeit és várostörténeti emlékeit megbecsülő lokálpatriótákat, de belenyugodtak, mert arra a város fejlődése, rendezése érdekében szükséges épületbontás miatt került sor. Nem is bontással, hanem a technika fejlődésének megfelelően: robbantással tették az épület anyagát elszállíthatóvá. Ezért továbbította a Magyar Rádió a bizarrul szövegezett tudósítást: „Felrobbantották a miskolci Rorariusz cukrászdát". 1972. január 3-án már „Egy cukrászda fejfájára" írt nekrológgal búcsúzott az újságíró a fennállása 143. évében megszűnt cukrászdától.

142 A bejárati üzlethelyiség pultja és üveges szekrényei — a budai vári Russwurm cukrászda és a budai vízivárosi Fő utcai volt Friedl cukrászda klasszicizáló üzleti berendezése mellett — mint a három legrégebbi magyarországi cukrászati berendezés egyikének bútorai maradtak meg. A pult előlapjának és az üveges szekrények ajtainak hullámos, lágy belső keretvonalával, a szekrények pártázatos felső díszítésükkel a táblabíró világ vidéki bútorművességének értékes reprezentánsai. Készítőjüket nem ismerjük.

143 A cukrászda berendezését