A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

RÓZSA Miklós: Svájci cukrászok Miskolcon

SVÁJCI CUKRÁSZOK MISKOLCON 245 nagy és fényes számmal lett egyben sereglésével" Miskolc Városában tartott közgyűlésén folyt le.

35 Az új főispán előző napi bevonulása és az ez alkalommal felállított diadalkapuk oly látványt nyújtottak, hogy „zsúfolva voltak az egész város utcái, hogy járni se lehetett már reggel jókor". „Azok a sok zászlósok, bandérium és lovak szinte összetiporták az embert... a zene szólt mindenfelé" — írja a társulatával éppen Miskolcon tartózkodó Déryné.

36 A június 9-i beiktatás napján „roppant nagy deszkaépület volt felállítva a városháza udvarán, mert sehol sem fért el a roppant kíséret s a roppant vendégtömeg az egész Borsod főtisztjei"; „oly sok urakat, nemeseket, dámákat egy asztalnál ülni se azelőtt, se azután nem láttam többet. Két banda muzsikált ebéd alatt, egyik az egyik végében az épületnek, másik a másik végében".

37 A lakomán maga is résztvevő Déryné annak vége felé elénekelt egy nagy áriát. Amikor ennek befejeztével helyére sietett, Reviczky komornyikjával egy tálcán, egy csésze fagylaltot küldött neki.

38 Ezt minden bizonnyal az a cukrász készítette, akit Bécsből kölcsönöztek a díszebédhez. Az 1820-as években a cukorsütemény készítők termékei Magyarországon széles körben elterjedve még nem voltak. Habár a főurak közül nem egynek saját udvari cukrásza volt, aki az édességeket a háztartáson belül állította elő,

39 a nemesség még a tea és cukor fogyasztását is fényűzésnek tartja,

40 csemegéje pedig aszalt szilva, dió, mogyoró, mézes, köményes és fenyőpálinka, s kávét, cukrot csak tekintélyesebb vendégnek tett fel.

41 A városok közül ezidőben Miskolcon sem volt még cukrász. Érthető, hogy a Bécsben élő kancellár a már ekkor több évszázadra visszatekintő

42 és a magyarokéhoz képest akkor még fejlettebb cukrásziparral rendelkező Bécsből kölcsönzött cukrászt. így kapcsolódik össze az 1828. évi országos hírű borsodi főispáni beiktatás a cukrászipar miskolci meghonosodásával. A díszebéd édességeinek elkészítéséhez Bécsből érkezett cukrász, Henszelmann Aladár szerint

43 Jóst Adolf, már a következő hónapban letelepedett Miskolcon s a Piac utcában 1828. július 20-án megnyitotta kávéházzal egybekapcsolt cukorsüteményes boltját,

44 mely első e nembeli volt Miskolcon. A kávéház a szomszéd házba nyúló helyiségben volt. Az idők múlásával e helyiség megszűnt az üzlethez tartozni.

45 Jóst rövid miskolci működés után meghalt.

45/a Az avasi temető egyik sírját a miskolciak az ő sírjaként tisztelik. A terméskőből faragott sírkövön a következő felirat olvasható: „Adolf Joost Gest(or)ben den ... Mai 831. Miskolczi czukrászipar megalapítója 1828. évben." Az avasi temetőben a XIX. század elején — de később is — eltemetettek elhalálozásáról a Miskolc—Avasi Református Lelkész Hivatalnál vezetett halotti anyakönyvbe bejegyzett adatok között azonban Jóst cukrász halála nem szerepel. Az 1831. évi 221. sz. halotti anyakönyvi bejegyzés szerint 1831. május 30-án Jóst Adolf nevű 8 hónapos gyermek halt meg, aki Jóst János „Helveczius" fia volt. A sírkő magyar nyelvű felirata és e között az anyakönyvi bejegyzés közötti ellentét, illetve a Jóst cukrász halálára vonatkozó bejegyzés hiánya felveti azt a kérdést, hogy a sírkő kinek a sírját jelöli, illetőleg, hogy a sírkő a jelenlegi helyén nem másodlagosan került-e felhasználásra? Tovább bonyolítja a kérdést az, hogy a sírkő hátsó lapján a következő felirat olvasható: „Müller Oszkár m(eg)/i.(alt) 1890. máj. ..."