A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

RÓZSA Miklós: Svájci cukrászok Miskolcon

244 RÓZSA MIKLÓS alapszik az üzlet történetének az 1950-es években nyomtatott árlap első oldalán olvasható tömör ismertetése is. E források arról tudósítanak, hogy az alapító rövid miskolci működése után, közel háromnegyed évszázad alatt, egymást követően három svájci, graubündeni cukrász tartotta fenn az üzletet. Mind a miskolci várostörténet, mind a hazai cukrásztörténet szempontjából azonban figyelemreméltók a Miskolci Állami Levéltárban és a miskolci Járásbíróság telekkönyvi irattárában a cukrászda történetére vonatkozóan végzett kutatás eredményeképpen újabban feltárt adatok. Graubündeni anyakönyvi hivatalok által őrzött egyházi anyakönyvek eddig még nem vizsgált és nehezen hozzáférhető bejegyzéseinek felkutatása folytán a Miskolcon működött svájci cukrászok személyének, származásának, (eddig fel nem tárt) rokoni, sógorsági kapcsolatának és ezek révén: a cukrászda tulajdonosaiban, vezetőiben beállott változásokra magyarázatot adó körülményeknek a megismerésére is mód nyílott. Már a XVIII. században élénk kereskedelemmel, elsősorban a század elején ideszakadt görögök

27 által folytatott borkereskedelemmel

28 rendelkező Miskolc túlnyomórészt magyar lakossága

29 a XIX. század elején is kereskedelemmel, különféle kézművességgel — ezen belül főként csizmakészítéssel — valamint kiváló búzát termelő földműveléssel és bortermeléssel kereste kenyerét.

30 A hegyvidék és az Alföld találkozásánál települt város kedvező fekvésén kívül a kereskedelem előmozdítója volt a városból szerteágazó úthálózat, amelynek egyik ága a Pestről Kassára vivő főközlekedési útvonal volt, amelynek révén 1837-től kezdve Miskolc bekapcsolódott a pest-eperjesi gyorskocsijáratba is. A városban a század elején végzett út- és járdaburkolási munkák, az utcai világítás, valamint a nádfedeles házakat felváltó cserepes és emeletes épületek,

31 a templomok felfelé törő tornyai által tagolt kép városias jellegét növelték. Ezt a nagyforgalmú piacra szekérrel jövő parasztok, Gömörből, a Szepességből, lengyel földről, de még Bécsből is érkező kereskedők kocsijai, helybeli görög kereskedők színes kaftánjai tették tarkává. A város Borsod vármegye székhelye volt, s ennek megfelelően több nemes családnak volt a városban háza, kúriája.

32 Miskolcnak a megyei közgyűlések és tisztújítások alkalmával mindig megélénkülő politikai életét az ünnepélyesség jegyében tette változatossá Reviczky Ádámnak Borsod vármegye főispáni székébe 1828-ban történt beiktatása. Reviczky Ádám ekkor már a magyar udvari főkancellári méltóságot töltötte be. A köznemesi származású Reviczky, akinek pályája magas hivatali állásokon keresztül ívelt állandóan felfelé, Horváth Mihály szerint kitűnő tehetségeket, s közigazgatási ügyességet, az uralkodóhoz való ragaszkodást élénk hazafiúi érzelemmel egyesítő férfiú volt. Főkancellársága idején vált lehetővé a hazai reformmozgalmak kibontakozása.

33 Az általa betöltött különféle magas hivatali állásokkal járó társasági élet kitűnő ismerője volt: vendégeskedések és előkelő szalonok fényét és pompáját élvezte, s maga is pazar fényűzővé vált.

34 Főispáni beiktatása alkalmával nemcsak főkancellári méltóságával, hanem egyéniségével, fényűző hajlamával is összhangban álló olyan beiktatási ünnepséget rendeztek számára, amelyről az egész ország beszélt. A beiktatás 1828. június 9-én „Tekintetes Nemes Borsod Vármegyének mind a' Megyebeli mind a' szomszéd és távolabb levő számos Vármegyék' és Jurisdiktiókbeli Tekintetes Rendek, Egyházi és Világi és Katonai Méltóságok