A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

JOÓ Tibor–ZSÓRY József: Tolcsva műemlékei

232 JOÓ TIBOR—ZSÓRY JÓZSEF hogy ezek az urasági kastélyok, uradalmi majorságok évszázadokra szólóan hogyan befolyásolták a település belső rendszerének alakulását. 4. Tolcsva negyedik jelentős műemléke a Kossuth u. 35- 37. szám alatti volt Szirmay kastély, melyet 1820 körül klasszicista stílusban megépített, eklektikus átalakításokkal és bővítésekkel módosított épületként tart számon a hivatalos jegyzék. Szabadonálló, lényegében L alaprajzú épület, melynek északnyugati szárnyához T alakban jelentéktelen északnyugati szárnyat toldottak. Legjelentősebb és leghatásosabb része a középrész négyoszlopos, timpanonos oszlopcsarnoka, az a mögött levő — belső közfalakkal, oszlopokkal stb. — köralakúvá kiképzett csarnok és az innen nyíló faragott díszű famennyezetes és falburkolatú helyiségek. A nagyterem 12,27x8,85 méteres, tehát 108,6 négyzetméteres. A kastély síkfödémes, csak részben alápincézett. Igen nagyméretű épület, főtengelyében mérve 100 méter hosszúságú; a T alakú rész szélessége 59 méter. Kerekítve számolva az alapterülete 2000 négyzetméter, a beépített légköbméter pedig: 11 000. Az alaprajzot a 14. képen mutatjuk be. A 15. kép a helyszín- és a környezeti beépítés rajzát mutatja, s látható, hogy még ma is igen nagyméretű telek veszi körül három oldalról. Előkertje jelenleg iskolaudvar, néhány nagyobb fával, mögötte gazdasági udvar és kert terül el. (A telek még most is 2 katasztrális hold és 1290 négyszögöl területű!) Az ősi mezővárosi település központjához — a gótikus templomhoz — a Rákóczi kastélyhoz hasonlóan közel terül el. Ez a kastély is igen sok építéstörténeti problémát vet fel. A jelen esetben nem nyújt segítséget az épület boltozati rendszere az időbeli elhatárolásokhoz; következtetéseket a térsorolásokból vonhatunk le. Az Országos Műemléki Felügyelőség nyilvántartásai szerint a legrégibb az egyszerű északi szárny. Ehhez a megállapításhoz néhány kiegészítést kívánunk fűzni: az épületen 4—5 építési periódust lehet megkülönböztetni. Az említett északi szárny külön kezelésén kívül feltétlenül indokolt kiemelni a jelenlegi portikusz mögötti épületrészt, amelynek ugyan jelenleg a XIX. század eleji, valamint a második felére jellemző stílusjellegzetességei vannak, azonban a falméretekből, térkapcsolásokból stb. okszerűen következtethető az, hogy itt egy 29,60 méter hosszúságú, 18,50 méter szélességű zárt épülettömb állott, 3 + 3 + 3 ritmusú ablakosztással, az előtérből jobbra és balra nyíló egy-egy nagyobb (48—48 négyzetméteres) szobával, 1,88 méter széles középfolyosóval, a másik oldal felé pedig (nyugat felé) 3 még nagyobb, ugyancsak 3—3 ablakos teremmel, melyek közül a középső (a korábban már említett 108 négyzetméteres nagyterem) 10,66 méteres szélességgel és 5,25 méteres előreugrással kiugrott az épület homlokzati vonalából. Ez az épületrész mind méreteiben, mind beosztásában megfelel egy XVIII. század elejei barokk kúriának, melynek gazdasági épületévé válhatott az udvart északról lezáró két-traktusos épület. A szóbanforgó — hajdan önálló — épületrészt azután mind északi, mind déli irányban kibővítették egy-egy 26,50 méter hosszú, 12,5 méter széles toldalékkal, biztosítva a megfelelő funkcionális kapcsolatokat. Mindkét toldalék végén — a keleti oldalon — sarokrizalitot képeztek ki, mintegy 10,5—10,5 méteres szélességben, 3,0—3,0 méteres kiugrással, 3—3 helyiséggel. Még később tovább bővítették ezeket a kiugrásokat is: a dél-