A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)
SZABADFALVI József: Herman Ottó néprajzi munkássága
Herman OTTÓ NÉPRAJZI MUNKÁSSÁGA SZABADFALVI JÓZSEF Herman Ottót magáénak tekinti a természettudomány és a régészet mellett a néprajztudomány is. Régészeti témájú publikációinak száma — tudomásom szerint — nem nagy, idevonatkozóan önálló kötete nem jelent meg. Természettudományi és néprajzi tevékenysége mind a számszerűség, mind a jelentőség tekintetében kb. arányban áll egymással. Az idevonatkozó önálló könyveinek száma mindkét tudományt tekintve ugyancsak arányos, mintegy 5—6 kötet. Bár némelyik esetben, pl. A magyar nép arca és jelleme (Bp., 1902.) alig lehet eldönteni, hogy az antropológiai vagy pedig néprajzi munka. Megfogalmazhatjuk másként is az arányokat. Kutatásai kezdetén és első időszakában természettudományokkal foglalkozott, közben bekapcsolódott a régészeti kutatásokba, majd ezeken át eljutott a magyar parasztság kultúrájának, főként az ősfoglalkozások vizsgálatához. Életének utolsó harminc évét, alkotó korszakának szinte nagyobbik felét (1883—1914) a néprajzi kutatás és publikálás töltötte ki. Ez idő alatt teljesedett ki politikai tevékenysége is. Herman Ottót a természettudomány, elsősorban a zoológia juttatta el először a magyar halászat, majd a magyar pásztorkodó állettenyésztés és a népi építkezés tanulmányozásáig. Közrejátszott ebben Petényi János Salamon tudományos hagyatékának gondozása is. Természettudományi tevékenységét publikációi mellett folyóiratok meglapítása, valamint intézmény létrehozása is jelzi. A néprajztudománynak lényegében két nagy témakörét kutatta könyveiben és tanulmányaiban: a magyar népi halászatot, valamint a pásztorkodást. Mindkét témának a kutatási metodikáját, tematikáját és problematikáját példamutatóan ki is dolgozta. A halászatról egy hatalmas, kétkötetes munkája jelent meg, a pásztoréletet viszont három nagy kötetben összegezte. A két legkedvesebb témakörének egy közös kötetet is szentelt {Az ősfoglalkozások. Halászat és pásztorélet. Bp. 1898.). Elmondható továbbá, nemcsak a statisztikai adatok emeléséért, hogy a pásztorkodás témaköréből számtalan kisebb tanulmánya is megjelent. Fáradhatatlan kutató volt, roskatag pásztorkunyhókért, szállásokért képes volt száz és száz kilométereket utazni, gyalogolni. Herman Ottó néprajzi tevékenységének legfőbb érdeme mindezeken túl az, hogy megteremtette a magyar nép anyagi kultúrájának, közhasználatú szóval élve, a tárgyi néprajz kutatásának alapjait, tematikáját és módszertanát. Nemcsak iskolát, tudományt teremtett! Ezt, mondhatjuk majdcsak előzmények nélkül, külföldi tapasztalatok felhasználása nélkül. Külföldi elődeinek 2*