A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

DÉTSHY Mihály: Az ónodi vár korai építkezései

AZ ÓNODI VÁR KORAI ÉPÍTKEZÉSEI 197 és 18-án számolták el a szekér költségét, amellyel Pestről ideszállították.

70 Három heti munkáját szeptember 29-én fejezte be másodmagával, és ezért nyolc forintot fizettek neki.

71 1517. május 17-én a szomszédos Bőcsről való négy ácsnak fizettek 60 dénárt három napra. Feltehetően Bereck mesternek segédkeztek ekkor.

72 Május 25. és 30. között hat, majd öt, végül négy napszámosnak is fizettek napi öt, utóbb négy dénárt, akik az ácsok számára csigával húzták fel a palota falaira a nagy gerendákat, majd a zsindelyt.

73

1518 áprilisában a napi borosztás számadásában két pint borral felsorolnak „tót" (sclavus) ácsokat. A korabeli szóhasználat szerint ezek horvátok lehettek, esetleg a nádor dél-dunántúli birtokairól.

74 1519 márciusában Kanizsai Dorottya a Szerem megyei Valpóról küldi Ónodra Máté ácsmestert három társával. Ezek március végén érkeztek ide, és június 13-án indultak haza úrnőjük sürgetésére, miután a faházakat és a párkány tetőzetét újjáépítették.

75 Az asztalosmunkák közül a házak, a palota helyiségeinek ajtajait István mester készítette, akinek szolgálataiért 1517. március 25-én két forintot fizettek.

76 Az 1518. évi számadásokban február 17-től április 11-ig szerepel nevének említése nélkül asztalos, aki a bejegyzések szerint harmad-, majd másodmaga dolgozott.

77 Az ablakok üvegezését ugyanebben az időszakban készítette egy szintén megnevezetlen üvegező mester.

78 Ez talán az 1517. március 15-i tételben említett Ferenc üvegező mester volt, akit akkor Terebesre küldtek, és 50 dénárt kapott útiköltségre.

79 Az ajtók, ablakok vasalásait, az ácsmunkákhoz igényelt kis és nagy szögeket, a pinceablakok rácsait, az üvegablakok vasvesszőit a helybeli Barnabás kovács készítette, aki a gazdaságban szükséges eszközöket is kovácsolta.

80 1518-ban a Mohi-i István kovácsmester készíti a nagy szoba kályhájának vasalásait és „a vár körül szükséges sokféle más munkát".

81 Neve említése nélkül sorolják fel a kályhás-fazekas mestert is, aki a nagy szoba kemencéjét rakta.

82 A számadásokban szerepelnek segédmunkások, napszámosok is, akiket az akkor szokásos, de itt csak egy tételben használt apró míves megjelöléstől eltérően laicus megnevezéssel sorolnak fel.

83 A számadások idézett adatai alapján nem beszélhetünk — ellentétben Balogh Jolán megállapításával — ónodi építőműhelyről.

84 Még az azonos szakmájú mesterek is egymástól függetlenül dolgoztak. Semmilyen utalást nem találunk „műhely" fogalmát akár csak megközelítő, a mestereket összefogó építési szervezetre, ilyennek egységes irányítására. A szűkszavú számadástételek utalásai alapján legfeljebb az olasz Péter mesterről tételezhetjük fel, hogy az építkezés irányítója volt, de ez esetben is inkább „tervezője", „fundálója", mint a kivitelezésben közreműködőket koordináló műhelyt vezető mester. A pesti, siklósi, miskolci és más, pontosabban meg nem nevezett kőfaragók külön-külön megrendelésre, utasításokra készítették faragványaikat, és ezekért külön is fizették az egyes mestereket. A siklósi Pál, a pesti Bereck, az asztalos, az üveges, de még Péter mester is saját segédeikkel dolgoztak, ezek tehát egyenként „műhellyel" rendelkeztek. A Debrőn is dolgozó kőfaragókról viszont még azt sem tudjuk megállapítani, egy mester, esetleg Péter alatt dolgozó legények, vagy