A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)
DÉTSHY Mihály: Az ónodi vár korai építkezései
198 DÉTSHY MIHÁLY csak együtt munkálkodó szakemberek voltak-e, mint ahogyan a bocsi vagy valpói ácsokról sem. A mesterek és munkások fizetése erősen eltérő volt, amennyire a számadásokból megállapítható. Fizettek feltehetően előre kialkudott árat a kész termékért, mint a két miskolci mesternek a kőkeretért, Ül. a kővágásért egy-egy forintot, vagy a kovácsnak különféle készítményeiért. Lehetséges, hogy a budai kőfaragó is előre kialkudott összeget kapott az egy palota-ablakért. Az Ónodra küldött siklósi kőfaragó mester és a pesti ácsmester viszont az ott munkában eltöltött időre heti bért kapott a segédei után is. Az ács negyedmagával egy hétre öt, harmadmagával négy forintot kapott, amiből a segédekre egy-egy, a mesterre két forint juthatott. A siklósi Pál mesternek heti öt forintot fizettek, de a számadás nem adja meg, hány segéddel dolgozott. Az 1519 tavaszán Ónodon dolgozó valpói ácsok otthon kaphatták meg bérüket, mert Kanizsai Dorottya idézett levelében csak útiköltséget és ellátást rendelt számukra, továbbá szükség esetére „valami csekély költőpénzt", majd hazaútjuk alkalmával ismét annyi útiköltség kifizetésére adott utasítást, hogy „ne legyenek kénytelenek koldulni vagy lopni." 85 A négy bocsi ács 1517 tavaszán három napra összesen hatvan dénárt kapott, napi bérük tehát mindössze öt-öt dénár volt, amennyi a kőfaragóknak és a pesti ácsoknak segédkező laicusok napszámbére. Ezek feltehetően az uradalomhoz tartozó jobbágyok voltak, és ezért kaptak ilyen csekély bért. Az Ónodra rendelt mesterek és segédeik élelmezést is kaptak. A számadások mellett erről Kanizsai Dorottya levele a valpói ácsok kiküldéséről egyértelműen tanúskodik: „adjatok nekik élelmet, amíg a munkát kell végezniük, enni is, inni is". Ennek alapján napjában négyszeri étkezésben részesültek, hasonlóan más ott dolgozó mesterekhez. 80 A borelszámolások szerint a munkások napi boradagja általában napi egy pint volt. 87 A valpói ácsoknak az utasításnak megfelelően megérkezésükkor „apróságokra" egy forintot, majd elutazásukkor fejenként egy forintot, továbbá „segélyként" egy kocka sót és egy singvasat is adtak. 88 Az olasz Péter mesternek, aki — mint feltételezzük — Perényi ónodi, debrői és más építkezéseinek irányítója volt, a ránkmaradt számadások egyetlen tételében találjuk készpénz fizetségét, 1517. november 5-én, amikor a nádor utasítására hét forintot adtak neki. 89 Egyébként 1516-ban 16 köböl gabonát, 7 kősót, 2 szalonnát, majd a vele dolgozó kőfaragókkal együtt további 2szalonnát és egy vágó ökröt kapott. Ez utóbbinál a számadás megjegyzi: „Öreg ökör volt, foga is hiányzott." 90 1517-ben salláriuma részeként két felhordó bort adtak neki. Szegődménye tehát készpénz mellett bort, terményt, húst, sót és talán egyebet is, például ruházatot is foglalt magában, mint az ónodi uradalom más konvenciósaié is. Az építőanyagok beszerzésére is találunk adatokat a számadásokban. Terméskövet, mint már említettük, részben a megyaszói 91 , részben a bükkaranyosi kőfejtőből szereztek. Mindkét bánya a későbbi századokban is biztosította a környék építőkő ellátását. Aranyoson a kőért meghatározott méretű rakásonként fizettek. A rakás 6 öl hosszú, 4 sing széles és magas volt, hozzávetőleg tehát 7,5 m 3-t tett ki. 92 A kőfejtéshez az ónodi Barnabás kovács is készített egyes szerszámokat. Az 1516. évi számadásban szerepel a kővágásnál használt
