A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

DÉTSHY Mihály: Az ónodi vár korai építkezései

194 DÉTSHY MIHÁLY ránk hiánytalanul, és távolról sem tartalmazzák az összes építési költséget, viszonylag összefüggő képet nyújtanak az építkezésekről.

20 Mindenek előtt megállapítható, hogy a várudvar egyik oldalát szegélyező új szárny vagy egyik régebbi szárnyat kiegészítő toldalék alakjában egy nagyobb pincehelyiség, celarium, és mellette egy kis helyiség, ház épült az udvar szintjén vagy alagsorszerűén süllyesztve, efölött pedig egy palota, palacium, továbbá az ehhez felvezető, a kor szokása szerint külső lépcső. A pincéről annyit tudunk meg, hogy kőkeretezésű, kétszárnyú ajtaja volt, a szárnyak számát a számadásokban részletezett négy sark, négy heweder és egy zar tanúsítja.

21 A pincének két ablaka is volt, amelyekre egy-egy vasrács készült.

22 A „pince melletti kis házat" is ajtaja vasalásával kapcsolatban említik.

23 A palacium kifejezés a korabeli általános szóhasználattól eltérően ebben az esetben nem egyetlen palotatermet jelentett, hanem a mai értelemben vett, több helyiségből álló palotát. Erre több számadástétel utal. így az egyik „az új palota házai" (ti. szobái) ajtóinak készítéséről szól.

24 Más tételek szerint pedig „az új palota" négy ajtajához négy ütköző (ewthkewzew) készült, továbbá nyolc heveder és nyolc sarkvas,

25 ezek az ajtók pedig nyilván nem egyetlen terembe nyíltak. Több tétel külön megemlíti a palotaszárnyban a „nagy szobát", ill. „nagy palotát".

26 A palacium helyiségeiben nyilván fagerendázatos mennyezet volt. A tetőzetet zsindellyel fedték, amit Thwran vásárolt vörös földdel vörösre festettek, ahogy ez nemcsak ebben az időben, hanem még a XVII—

XVIII. sz.-ban is szokás volt. Ezt a vörös földet nevezi az 1520. évi leltár cinobrium rubrumnak, amiből ekkor két mázsával tárolnak a várban.

27 A palota belső kiképzésére csak néhány adat utal. Az ajtók és ablakok — legalább is részben — olasz kőfaragók által faragott, és így bizonyára reneszánsz tagozású kőkeretezéssel készültek.

28 Az ajtószárnyak anyaga hársfa deszka volt,

29 vasalásuk a már említett sark was, heweder, zar és a kőkeretre helyezett ewthkewzew, amihez a rászegező zár nyelvei ütköztek. Az ablakok üvegezettek voltak, egyik tétel szerint „az új palotában az üvegablakokhoz húsz vasvesszőt csináltattak", egy esetben pedig Kassán vásároltak rézvesszőket, nyilván az ólomüvegezést tartó osztókat. 26 vashorgot is készíttetnek, feltehetően az ablakszárnyak kitámasztására vagy zárására.

30 A nagy szobában bécsi csempékből, kályhákból raktak kemencét, kályhát, amelynek alapzatául kőfaragók készítettek padot, továbbá kürtőt, a kovács pedig belső vasalást.

31 A számadásokban egyetlen berendezési tárgyat említenek, egy „ágy sátrát vagy lefedését", feltehetően egy ágymennyezetet, amit Terebesről hoztak Ónodra.

32 A külső lépcsőt a számadások csak az ehhez kovácsolt nagy és kis szögekkel kapcsolatban említik.

33 Ezek azonban nem bizonyítják szükségképpen, hogy falépcső volt, mert a szögeket a tetőzetéhez használhatták. A palota és az alatta fekvő pince az 1662. év földszinti alaprajzon látható és a XVII. sz.-i leltárakban szereplő helyiségekkel biztonsággal nem azonosíthatók. Az 1636. évi leltárban szereplő „az Pincze felé való Palota" talán a Perényi-féle palota,

34 hasonlóan az 1670. éviben szereplő „Urunk háza" (benne két ajtó, „Ónban foglalt, négi négi fiókos, öregh ablak jó, kettő, kivül fűtő zöld kályhás foldozott kemencze"). Ez alatt sorolja fel a leltár a „Sáfár ház, meli az hoszszu Palota alatt vagion" és a „Kis Sáfár ház, meli az Másikbul