A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

CSORBA Csaba: Tulajdonjegyek, mesterjegyek, polgári címerek a középkorban

152 CSORBA CSABA 102 104 1371 1374 1299 1294 1173 1180 9 © C ^ o 158 163 167 1293 1320 0 Q 0 857 986 861 863 , 3. kép. Magyarországi ötvösjegyek. (Kőszeghy, 1936.) második fele). Az 1294. és 1299. sz. jegyek viszont hasonlók, noha alkalmazóik — tudomásunk szerint — nem álltak családi kapcsolatban egymással. A 158., 163. és 167. sz. jegy használói a brassói Schirmer család tagjai (XVI. sz. második fele). A 158. és 167. sz. hasonló, a 163. sz. teljesen eltér mindkettőtől. A néhány bemutatott jegy messzemenő következtetések levonására nem alkalmas, de jelzi azt, hogy a jegyek öröklése tekintetében egyazon időben több szokás is élt egymás mellett. Az ötvösműveken nemcsak az ötvös egyéni jelét találjuk, hanem hitelesítésként a városa bélyegzőjét is (Kassa hitelesítője pl. a liliom volt). Igen fontos emlék a nagyszebeni ötvösök megmaradt jegygyűjteménye, egy ólomtáblácska, melybe a céh tagjai beleütötték bélyegzőjüket.

62 Az 1504. évi szebeni céhlevél szerint a mester köteles volt a maga választotta jegyet minden művébe bevésni. Ezt a rendelkezést igyekeztek szigorúan meg is tartatni. Az egyéni jel mellé — átvizsgálás után — beütötték a céh jelét is.

63 Gyárfás Tihamér tette közzé a mesterjegytáblát, a mestereket levéltári anyag alapján azonosítva. A jegyek többsége a XVI. század közepétől a XIX. századig hasz-