A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

CSORBA Csaba: Tulajdonjegyek, mesterjegyek, polgári címerek a középkorban

TULAJDON JEGYEK, MESTERJEGYEK, POLGÁRI CÍMEREK 153 nált táblán — kezdettől — betűjel, ill. betűvel kombinált jel, tehát egyéni, nem családi szimbólum. A részben-egészében geometrikus jellegű mesterjegyek a 4—6., 10., 16., 27., 49., 60—61. sz. (4. kép). Gyárfás arra a következtetésre jutott, hogy a) minden mesternek volt mesterjegye, b) a jegyek többnyire névkezdőbetűk, tehát nem örökölhetők, c) a pajzsok alakja azonos időszakokban is meglehetősen eltérő, d) a jegyek nagysága változó, 2—8 mm (a régebbeik általában nagyobbak).

64 Gyárfás közlését kiegészítette, ill. javította Winkler, két újabb geometrikus jegyet közzétéve (uo. 25. és 32. sz.)

65 Az ónműves jegyek első nagy gyűjteménye Csányi Károly gyűjtése (44 jegy). Ő tisztázta az ónbélyegzési szokásokat is (az ötvösökével lényegében megegyezők). E jegyek többsége is monogramm. Az egyéni jegyhez a város 4. kép. Nagyszebeni ötvösjegyek. (Gyárfás, 1910. 410., Winkler, 1910. 420.) jegye járult.

66 Az új, nagyarányú, teljesnek mondható ónjegy gyűjtést Weiner Mihályné és Takács Béla végezték el, az óntárgyak és jegyeik kataszterét az Iparművészeti Múzeum őrzi. Az eddigi eredményeket — egyelőre ismeretterjesztő szinten — ill. rövid német nyelvű szakcikkben Weiner Mihályné foglalta össze.

67 Fazekasbélyegek A fazekasbélyegekre nálunk a XIX. század utolsó harmadában lettek figyelmesek a kutatók. De a rendszeres gyűjtés csak az 1930-as években indult meg, amikor múzeumaink középkori kerámia anyaga — ásatások révén — tömegesen gyarapodni kezdett. De jól keltezhető anyag csak 1945 óta került felszínre, s ennek alapján elsősorban Holllmre volt az, aki megalkotta a magyarországi leletek tipológiai (időrendi) sorát. A magyar jelek összegyűjtése és értelmezése még gyermekcipőben jár. Sokkal inkább feldolgozottak a külföldi (osztrák, cseh) fazekasműhelyek bélyegei.

68 Az osztrák műhelyek jegyei a kereszt variációi, ill. egyéb geometrikus jelek. Bécsben egy 143l-es rendelkezés említi először mesterjegyek alkalmazását. Nem minden agyagedényt pecsételtek, hanem valószínűleg csak a távolabbi területekre, külföldre szántakat, a finomabban kidolgozott, jelentősebb darabokat. A város jelét a mesterek általában egyéni toldalékkal (pont, bemetszés stb.) bővítették.

69 A cseh kutatás is fejlett, jól reprezentálja ezt V. Nekuda és K. Reichetrová műve (149 jegyet közölnek), s újabbanZdenek Vána tanulmánya.

70 A bélyegek jellege a bécsiekével