A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

CSORBA Csaba: Tulajdonjegyek, mesterjegyek, polgári címerek a középkorban

TULAJDONJEGYEK, MESTERJEGYEK, POLGÁRI CÍMEREK 151 totta, hogy ugyanazokat a jeleket különböző korokban használják. Pedig a jelek többnyire igen egyszerű felépítése és kőfaragó-dinasztiák megléte ezt egyáltalán nem zárta ki. Nem térhetünk ki valamennyi kőfaragójegy közlő tanulmány elemzésére. Az előbbiekben felsorolt típushibák jellemzik a többit is. 1945 után hatalmas arányú ásatások kezdődtek, s az ismert jegyek száma jelentősen megnőtt. A Budán felfedezettekről Várnai Dezső és Horler Ferenc adott számot, anyagközlés formájában. Alaposabb vizsgálatra nem vállalkoztak.

54 Ezenkívül még két újabb tanulmányról van tudomásunk, Trojánérői és Gömöriéiőh

55 Tróján egy egri kőfaragójel kapcsolatait kereste, de azonosításai aligha meggyőzőek.

56 Gömöri Rziha tételeit Várnai értelmezésében alkalmazta a sárospataki r. k. templom, jegyeinek értelmezésénél.

57 A magyar anyag tényleges külföldi kapcsolatait csak akkor tisztázhatjuk, ha rendszeres gyűjtés indul meg az itthoni emlékeink körében is, s ezzel egyidőben mind az anyagközlő, mind az elméleti külföldi irodalmat alapos kritika tárgyává tesszük.

58 Egymástól távol eső területek egyező jegyei nem feltétlenül azonos személyeket is jelölnek. Ilyen egyszerű geometrikus formák egyezése könnyen lehet véletlenszerű. Ötvös- és ónműves jegyek A hazai iparművészeti kutatásokban — a többi mesterséghez képest — az ötvösség aránytalanul nagy helyet kapott. Kőszeghy Elemér jóvoltából az ötvösök jegyeinek nagy része is ismert.

59 A fő ötvösközpontok levéltári anyaga is többnyire meglehetősen hiánytalanul megmaradt, ami a kutatást megkönnyíti. De ezt nem használták ki eléggé. Inkább testületek (céhek) iratait vizsgálták és tették közzé (céhleveleket, szabályzatokat), egyes személyek iránt minimális volt az érdeklődés. Mihalik József az egyetlen, aki komplex módszerrel dolgozta fel egy város — Kassa — ötvösségének történetét.

50 Legkorábbi ismert ötvösjegyeink a XVI. század elejéről valók. Kevés az ennél régibb jegy külföldön is. A jegyek többsége egyszerű monogramm: a mester nevének kezdőbetűi. Ez már az újkori mesterjegy-védjegy gyakorlat kezdete. A XIX. századra a monogramm szinte kizárólagossá válik. Sok ötvös városa címerét, ill. annak részeit használta jegyként. Akadnak egyéb alakos jegyek is (sokszáz forma). A geometrikus jellegű ötvösjegyek száma kicsi. Utóbbiak jellege a többi mesterjegyével azonos. A magyarországi ötvösjegyek formája a többi európaihoz hasonló. Nálunk is viszonylag kevés a geometrikus jegy. Kőszeghy gyűjtésének ilyen darabjait a 3. képen közöljük. A kassai Kis Lőrinc mester jegye (857. sz.) megegyezik gyűrűspecsétje ábrájával (a különbség az LK monogramm és „1558" évszám), amely egy okmányon maradt fenn. Az 1173. és 1180. sz. jegy (uo.) apa és fia jegye: Eberhardus és Áron Wüstemann lőcsei ötvösé, a XVII. század közepéről. A fiú jegye az apáéhoz képest csak egy ,,A" betűvel bővült.

61 Ugyancsak párt alkot az 1371. és az 1374. sz. jegy is: Georgius, ill. Johannes (Hans) Augustiné (XVII. sz. eleje). Itt viszont — a családi kapcsolat ellenére — a jegynek csak felső része egyező, a monogramm is teljesen eltérő jellegű. Különböző Michael és Zacharias Albert jegye is (102., ill. 104. sz. — XVII. sz.