A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)
PALÁDI-KOVÁCS Attila: Batyuzó lepedők és elnevezésük Borsod-Abaúj-Zemplén megyében
448 PALADI-KOVÁCS ATTILA nye szó eredete. Szóföldrajzi helyzete, a vidék településtörténete német származást sejtet. A közeli szlovák területek terminológiájában nem találjuk megfelelőjét. A kolonc szó biztosan német átvétel™. A patrac szó elterjedtségét egyelőre nem ismerjük elég pontosan. Kunsági, kecskeméti előfordulásai 41 nyomán szélesebb alföldi elterjedtségre lehet következtetni. Alighanem szláv eredetű szó, de Kniezsa István nem vette fel szótárába. A hara szót eddig nem leltük meg Borsodban 'durva lepedő' jelentésben. Ez a török eredetű szó /l2 a magyar nyelvterület sok pontján ismeretes 'ponyva' jelentésben. A travnyi, travnyica, a plachta, a bula szavak nem kerültek be a vizsgált terület magyar parasztságának nyelvébe. Ezekről, mint az egykori, a múlt században elmagyarosodott ukrán és szlovák szórványnépesség, illetve a Bükk és a Zempléni-hegység mai szlovák etnikumú falvainak sajátjáról kell megemlékezni. Ezek a szavak mindenütt kiszorulóban vannak, helyüket a magyarnak érzett szavak foglalják el. A travnyica ezért nem szerepel a 2. térképen Kékednél. A trőnye szó már háttérbe szorította, ezért a régebbi, szlovák travnyica szó csak a táblázatban szerepel. Láttuk, hogy a vizsgált terminusok egy része (batyu, hamvas, korcos, lepedő) nem tekinthetők a magyarban szláv átvételnek. Ez a tény arra int bennünket, hogy az interetnikus kapcsolatokait még a batyu ^ás látszólag egyszerű kérdésében sem szabad egyoldalúan megítélni. A kapcsolatok az átadás-átvételek a batyuzás esetében sem voltak egyirányúak. Tisztázásukhoz mindenekelőtt a tárgyi és nyelvi anyag teljességre törekvő öszszegyűjtésére, majd térképezésére van szükség. Az Északi-Kárpátokban igen gazdag szóanyag kapcsolódik a batyuzáshoz. Erről Márkus M. friss közlése is meggyőz, amelynek számunkra külön értéke, hogy megyénkhez közeli területekről közöl anyagot /,: l Tőle tudjuk, hogy a hajdani Zemplén megye középső részén élő szlovák parasztságnál is használatos a fentebb már említett szavak közül többnek a megfelelője: ponva, ponus, trakos, trávnica. A Szlovák Néprajzi Atlasz, a különböző lokális és regionális néprajzi és nyelvjárási kutatások bizonyára megkönnyítik majd a magyar terminológia értelmezését is. Táblázatunkban számos falu nevénél találunk több elnevezést is ugyanarra a fogalomra, tárgyra. A terminusok tehát egyazon falun belül is keverednek egymással, sőt talán egyazon személy szóhasználatában is váltogatják egymást. Ennek a jelenségnek több oka lehet. Néhol a falu lakossága több felekezetre tagolódik, s lehetséges, hogy származását tekintve is elkülönül. Etnikai, társadalmi különbségek maradványaiként is értelmezhető ez a „kétnyelvűség". Nagyobb szóterületek határán törzsökös magyar lakosságú falvakban is keverednek a két érintkező szóterület szavai. Természetes ez, hiszen a falu lakosságának mindkét területtel szoros kapcsolatai lehetnek. Egyes falvakban, ahol legalább száz éve magyarul beszélnek, a magyar terminus mellett is fennmaradt — mintegy a szókészlet pereimén — a nyelvváltást megelőző szláv terminus. Irota, Gadna, Abaújszölnoik, Sajópálfalva, Mucsony, Boldogkőváralja, s még néhány falu esetében a nyelvi anyag értelmezése nem végezhető el a helység település- és népességtörténetének ismerete nélkül.
