A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

JOÓ Tibor–SÓLYOM Dezső: A diósgyőri pálos kolostor

98 JOO TIBOR—SÓLYOM DEZSŐ a barokk korié. A középkor templomainak ablakai általában délre néztek és legfeljebb a keleti szentélyzáródáson és a délkeleti oldalfalon volt még ablaknyílás. A középkorban nagy jelentősége volt az égtáj-szimbolikának. Észak a sötétség birodalma, a halál országa, abba az irányba a temetőkaput nyitották. (A História Domus 60. jegyzetben idézett szövegéből láthatjuk, hogy a jelen esetben is az északi oldalon kerültek elő mind rendezett sorokban, mind egyébként is nagy tömegben csontok, temetkezési maradványok; a szerintünk temetkezési kápolnának minősített helyiség mellett — íkülön boltozattal védetten elhelyezve — csak egy ember csontjainak előkerüléséről tudunk, s azt tartják, hogy az alapító István nádor e kolostort temetkezési helyül építtette. Az alapítót temették általában a temetőkápolna hajójába, oldalfalába, vagy külön sírkamrába.) A templomok főbejárata dél felé, később nyugat felé nézett. Bár a barokk kori újjáépítés idején a helyreállított kápolna már a lelkipásztori munkát rendszeresen végző szerzetesek -mellett a hívek céljait szolgálta és így a megközelítés az ő számukra közvetlenül is biztosítandó volt, s ezt oldották meg az északi előudvarról való beközlekedéssel, semmi sem valószínűsíti azt, hogy ezen az oldalon és az éléstár melletti beközlekedéssel volt kialakítva régebben is a pálos kolostor főbejárata. Szerzőknek a temetkezési kápolna templomként való újjáépítéséről kifejtett véleményét egyébként alátámasztja még a tanulmány lektorának jóvoltából megismert oklevéli adat (lásd: 51. jegyzetet) is, mely szerint a templomocskáról úgy vélekedtek 1742-ben maguk a pálosok is, hogy egykor a hajlottak kápolnája lehetett. („Ecclesiola quae olim Capella mortuerum censetur fuisse.") Szükségszerűnek tartanánk a hajdani kolostorépület nyugati szárnyának egy része alatt ma is meglevő, lxl méteres pillérekkel alátámasztott boltozatú, 5x10 méteres alapterületen ismert pincerész továbbkutatását is, 'mert annak mind keleti, mind déli és északi oldalán elfalazások, feltöltések határozott nyomai láthatók, s a falazásmódból, a látható konzolmaradványokból a középkori rész maradványaira lehet következtetni. A régészeti feltárás fontos feladatát képezi még természetszerűleg a déli oldal feltételezett temploimhelyének, a volt kápolna (a 3. számú felvételen azon belül fel is tüntetett kriptát is beleértve) területének, az északi oldalon tudott több temetkezési helynek, a quadrum-<kútnak a kutatása is. A kolostorterülettől keletre fekvő, ugyancsak kőkerítéssel körülzárt gazdasági udvarról, majorságról, s a telek közepén álló, az utcára merőleges épületről az alábbiakat közli a felvételi rajz (5. kép): 1. Bejárat az udvarba. 2. Előszoba, benne konyha. 3. A szakács szobája. 4. A béresek szobája. 5. A pintérműhely. 6. A kertész szobája. 7. A konyha előterével együtt. 8. A kertész ültetvényező szobája. Az udvaron álló épület: 9. a lovak istállója. 10. Az ökrök istállója. A déli telekhatárom: 11. a nyeregkamra. 12. A kocsiszín. 13. A kút. 14. A kert. 15. Az árnyékszék. A kolostorhoz és a gazdasági udvarhoz bevezető rész előtt: 16. A Boldogaszszony-oszlop. A kolostorterület és a gazdasági udvar között volt egy — délen nyitott, keleten és nyugaton a meglevő kerítésekkel határolt és északon ugyancsak kerítéssel lezárt, kocsibejáróval és kis kapuval ellátott — elválasztó és közlekedő terület.