A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

JOÓ Tibor–SÓLYOM Dezső: A diósgyőri pálos kolostor

94 JOÓ TIBOR^SÖLYOM DEZSŐ ratokkal). 9. A kulcsár szobája (a konyha mellett). 10. Lejárat a pincébe (a nyugati szárny folyosójának északi végén). 11. A tálaló- (előkészítő) szoba (a refectorium mellett, a folyosóról és a refectoriumból való bejárattal, 7x3 (méteres alapterülettel, korábbi folyosószakaszból leválasztva). 12. A be- és feljárat a padlásra. 13. Az árnyékszékek előtere és négy fülkéje (a folyosó északi végén). 14. A belső (vagy „kis") udvar. 15. A kút (a belső udvar közepén, tipikus ,,quadrum-kút"). 16. Egy tároló helyiség (a sekrestye előtt). 17. Feljárat a karzatra (a sekrestye előtti folyosószakaszról). 18. A templom (hajója 11 méter hosszú, 6 méter széles; a szentély pedig 5 méter hosszú és 4 iméter széles). 19. A szószók (a templomon belül, feljáróját is jelölték). 20. Az éléskaimra (9x4 méteres alapterületű helyiség az építmény északi folyosójából nyílóan. A feloszlatási alaprajz nem jelzi, de egy másik alaprajzról és a mostani felmérésekből felismerhető, s a História Domus is leírja, hogy ez a helyiség is részben alá volt pincézve.) 21. A kert (mely a kolostorépületet három oldalról veszi körül és a keleti oldalról két kocsibejárattal rendelkezik. Az egyik a kolostor déli homlokzata előtt vezetett be, a másik az északi oldalnál, az előudvart északról lezáró és a toldaléképületig kiépített, belső, az udvar felé ülőfülkékkel ellátott fal mellett.) Az „ülőfülkés" fal magassága 2,11 méter, hosszúsága 19,04 méter. A folyosók által körülzárt belső udvar 11x11 méteres alapterületű volt, míg az előudvar 16x16 méteresnek tekinthető, a szentélyzáródás melletti kisebb méretű kibővüléssel. A folyosók szélessége 2,50 méteres volt. A déli szárny északi oldala alatt 123 m

2 alapterületű pince volt ismeretes az 1930-as években, amit az újabb átépítésnél lecsökkentettek, a nyugati szárny alatt viszont 55 m

2 alapterületű pincerészt kibontottak és 40 m

2 alapterületű pince található jelenleg az észak felé nyúló (hajdani kamra) épületrész alatt. Kutatásaink során igen érdekes, látszólagos ellentimoiidást találtunk a hivatalos feloszlatási anyagban levő alaprajz és a 3. számú képünkön ábrázolt másik — a Borsod megyei Levéltár vegyes rendezetlen anyagából előkerült —, ugyancsak XVIII. századi (de valószínűleg a század negyvenes éveiből származó) alaprajz között egyes részletek tekintetében. Az inventárium hivatalos alaprajza a diósgyőri kolostorépületet szabályos derékszögű rendszerűnek ábrázolja, imíg az előbb említett másik — véleményünk szerint felirat hiányában is kétséget kizáró módon ugyancsak a diósgyőri kolostort ábrázoló — alaprajz a nyugati épületszárny szobasorát észak felé keskenyedőnek mutatja, az udvari nyugati fal és folyosó nem merőleges a délire. A jelenleg még meglevő barokk kori épületszárnyrészek és a barokk kori alapokon felépült jelenlegi iker-lakóépület déli és nyugati frontvonalai között ma is található a derékszögtől való kisebb méretű eltérés és ez is alátámasztja a másodikként említett alaprajz hitelességét. Az előzőekben vázolt tervrajzi ismeretek után szükségszerű és célszerű az összehasonlítások elvégzése, a további kutatások érdekében is kívánatos következtetések rögzítése. A középkori eredetű pálos kolostortelepüléseknek sajátos alaprajzi sémája volt, amely alapvető sajátosságaiban a koldulórendi kolostor- és templom-alaprajzokat követte. A diós-