A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

TÓTH Sándor: Adatok a Tardi-patak völgye élővilágának ismeretéhez

554 TÓTH SÁNDOR 6. kép. A megáradt Tarái-patak a község közepén tan a Déli-Bükkhöz tartozó, elég meredek falú, V-alakú keresztmetszetű, a környék lakói Kővölgymek nevezik (1. kép). Elnevezése nagyon találó, mert tele van pusztuló andezittufa-sziklákból származó törmelékkel. 400 —500 méter hosszú lehet. Utána következik ismét egy kiszélesedő völgyszakasz, ahol kb. 2 km hosszúságban váltakozó szélességű kaszálók vannak (3. kép). A völgy negyedik szakaszát Felső-szorosnak nevezik (2. kép). A kb. egy km hosszúságban elnyúló völgyrészlet rászolgált a szoros elnevezésre, valósággal szurdokvölgy. Két szinten lehet találni 4—8 méter magas, meredek falú andezittufa-sziklákat. A szoros bővelkedik vadregényes részletekben. Nem csoda, hogy turistajelzés is vezet rajta keresztül. Nagyon érdekes, egyedülálló, gomba alakú sziklák is vannak itt, melyek leginkább a Velencei-hegység ingóköveihez hasonlítanak. A Felső-szoros után a völgy ismét váltakozó mértékben kiszélesedik. A völgyben észak felé haladva, hamarosan elérjük a Bükk régi tömegét, itt is, ott is előfehérlik a mészkő. Itt azonban már nincs állandó vízfolyás. Morfológiai szempontból a Farkaskő forrásbarlangjai érdekesek ezen a szakaszon. A Tardi-patak völgyének keleti oldalán magasodik a Karud-hegy, melynek csúcsáról szép kilátás nyílik a Bükk magasabb részei felé. A tardiak szerint déli irányban, tiszta időben egészen a Tiszáig el lehet látni innen. A völgy nyugati oldalán nevezetesebb kiemelkedés a Mangó-tető, ahol a híres kaptárkövek találhatók. Ezek anyaga azonban már nem andezittufa, hanem riolittufa.