A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

FINTHA István: Madártani adatok Borsod-Abaúj-Zemplén megye faunájának ismeretéhez II.

MADÁRTANI ADATOK BORSOD-ABAÜJ-ZEMÍPLÉN MEGYÉBEN 537 vándorsólyom-adataim (Pengőkő, Kovácsvágás, Tolvaj kő, Telkibánya) alapján gyanakszom arra,, hogy ima talán elterjedtebb fészkelő. A baglyok legtöbbje az állandó faunának széltében költő tagja, azonban érdeikes az uhu (Bubo bubo) időnkénti megtelepedése. Madarunk ugyan — igen sajnálnivalóan — egyre ritkább. Hogyne gyérülne, mikor mindenütt lövik, befogják, tehát semmiképp sem tisztelik a szigorú kíméletére tett törvényerejű felhívást. Legutóbbi fészikeléseiről Csáky Sándor szolgál értesítéssel

30

, faár az elmúlt években még hallottam (bizonyíthatóság nélkül) a tolvajkői költéséinek hírét. Szibériai faunaelem a Strix uralensis, mely hazánkban telente, kóborlásai idején fordul meg

31

. A Zempléni-hegységből származó fiókája egyben első hazai költését is bizonyítja

32

. A legnagyobb és legsűrűbb népességű biotópcsoport részletezése után hadd ejtsek néhány szót még a hátralevő, kisebb jelentőségű élőhelyekről is. 6. A szegélybozótosok általában hasonlóak a mindenütt ismertekhez. Leggyakoribb fajaik a poszáták (elsősorban a Sylvia nisoria vagy a S. communis) s a tövisszúró gébics (Lanius collurio). Ezek mellett, főképp a peremvidékeken többször találkozhatunk a két Saxiolaval (S. torquata és S. rubetra), s helyenként az Emberiza calandra is megtelepszik itt. A nyílt részek szélének cserjeszegélyei, mint igen alkalmas búvóhelyek, védik meig alkalmanként az apró madarakat ragadozó ellenségeiktől. 7. A sziklás felszínekhez legjobban ragaszkodó Falco peregrinus adatait fentebb, az erdő egyes lakóinak tárgyalásakor már részleteztem. Ezeken a képződményeken kereshetjük továbbá az őszi—tavaszi hónapok ritkán látható hajnalmadarát (Tichodroma muraria), mely a Kárpátok kiterjedtebb sziklavilágában él. Kirándulásaim során a füzéri várromon vettem észre egy alkalommal (1966. október), de vonulása idején több helyen is megjelenhet. A nagyobb, csupasz felszínű, erdők fölé is magasodó szirtek feltehetően vonzzák, de előfordulásai a rendszeres megfigyelési lehetőségek híjával nem kerülhetnek nyilvánosságra. 8. A kultúrterületek változatos és táplálékban, valamint természetes és mesterséges fészkelőhelyekben bővelkedő volta sok (főleg ,,kerti") madárfajt gyűjt össze, ám az ember közelségét felismerhetően kereső speciesek mennyisége [mindössze 4,42 százaléknyi. Az itt élő madárvilág általános képe azért — ha eltekintünk a szántók pacsirtái, a különféle kultúrákban szerte megtalálható verebek, a szőlők hantmadara, a nagyobb települések molnárfecskéje és a hegyi falvacskák füsti fecskéje Aíföld-szerte megszokott jelenlététől — ismét mutat bizonyos hegyvidéki jelleget. A déli szelíd hegylejtők gyümölcsöseiben itt-ott fellelhető a füleskuvik (Otus scops) és a megnyitott hegyoldalak — elsősorban a felhagyott kőbányák függő sziklaomladékainak — rendszeres fészkelője a kövirigó (Monticola saxatüis). A városok házain megszokott a házi rozsdafark (Phoenicurus ochruros) jelenléte, de érdekes, hogy a hegység belsejében e faj már megosztja élőhelyét a kerti rozsdafarkkal (Phoenicurus phoenicurus).