A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

FINTHA István: Madártani adatok Borsod-Abaúj-Zemplén megye faunájának ismeretéhez II.

538 FINTHA ISTVÁN Végezetül álljon itt még egy megfigyelés. Az Alföld néhány erdejében (pl. a debreceni Nagyerdőben) fél évtizedes vizsgálataim eredményeképp tapasztaltam, hogy egyes fajok fészkelési magassága — úgy térben, mint időben — a terület zavartsági fokával egyenes arányban nő. A Sátoraljaújhely peremén levő hegyoldalak (Várhegy, Sátorhegy, Magashegy, Szárhegy), illetve az átellenes lejtőik (tehát a jártabb, valamint a zavartalanabb részek) feketerigói 50—50 fészkének adatait lemértem. A városhoz (közelebbiek 3,20 m, a távolabbiak pedig 1,44 m átlagos magasságban álltak a talajtól. Láthatjuk tehát, hogy a Kárpátokhoz genetikusan csatlakozó Zemplénihegység madárvilágában is jól mutatja montán jellegét. Célomnak tartottam erre felhívni a figyelmet, de nem lehetett feladatom a hatalmas terület orniszának részletes feltárása. A hegység Ronyva menti előterének madáréletével foglalkozó korábbi dolgozatommal együtt*

5 jelen tanulmányom is azért készült, hogy segítse egy későbbi kutatássorozat előkészítését, vázlatát adva a vidék madáregyüttesei rendszerének. Bár az alább következő faunalistát a leíró rész kiegészítőjéül szántam, mégsem hiszem teljesnek. Hiányosságainak pótlása legyen az elkövetkezendő évek feladata! FAUNAKATALÓGUS A Zempléni-hegység madárfajainak általam adott jegyzékét — ahol saját megfigyeléseim hézagosnak bizonyultak, ott irodalmi adatokkal kiegészítve — a következők szerint állítottam össze. A listában egy alkalmas jelrendszerrel utalok a speciesek relatív mennyiségi viszonyaira, ökológiai körülményeire, táplálkozási típusára; de az egyes nevek előtt nyújtom az illető faj faunatípusát is. (Elképzelhető, hogy egy ekkora terület orniszát abszolút számadatokkal jellemezni nem állhat módomban. Ilyen eredményeket egy jól szervezett, speciális programú kutatógárda hosszú évek intenzív munkája után érhet csak el, bár a madarak nagyfokú vagilitását tekintve, akkor is legfeljebb tájékoztató jellegű adatsorokat kaphatunk.) A rendszerben és nevezéktanban alapvetőnek tekintettem a legutóbbi hivatalos Nomenclatort

:i/

' s a faunatípusok meghatározásában Voous munkája

:!ü mutatott irányt. A katalógusban előforduló jelek magyarázata a következő: az előfordulás gyakorisága szerint: A . . . számától függetlenül rendszeresen fészkelő faj, B . . . ritkán, nem minden évben fészkelő faj, C . . . téli vendég, vagy átvonuló, kóborló faj, D . . . fészkelésidőben megfigyelt faj, melynek költése nem bizonyított, E . . . ritkán előforduló faj, F . . . a katalógusba irodalmi adatból felvett faj, a fészkelés helye szerint: a . . . koronaszintben, b . . . fatörzsszintben, c . . . cserjeszintben, d . . . gyepszintben, e . . . odúban, üregben, sziklán, f . . . emberi építmények adta helyen;