A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

NAGY Géza: A karcsai parasztifjúság társasélete

514 NAGY GÉZA A nyári vasárnap délutánokon a legények játszottak is. A játék helye rendszerint a templomdomb volt. Itt az alvégesi meg a felvégesi legények mérték össze erejüket meg ügyességüket a lefutó'' nevű labdajátékban. Amenyik csapat vesztett, az fizetett, mert ilyenkor nem volt köztük ellenségeskedés. Ennek a játéknak olyan nagy sikere volt még a világháború után is, hogy még a szomszéd falvakba is elmentek játszani, mint most a futballmeccsekre. Az első világháborúig a fiúknál nem számított, hogy hol éjszakáznak a tavaszi időszaktól az őszi időszakig. ,,Ha nem legeltettünk éccaka, hát egy-egy kapuba összegyüttünk, vagy beültünk a templomkertbe, oszt ott beszélgettünk. Ha ránkgyütt az álom, ott is aludtunk el. Akkor lehetett, mer olyan gubánk vót, hogy nem fáztunk meg benne, akármilyen idő vót." Húshagyókor a legények karikással, tepsikkel, rossz fazekakkal, kongókkal felszerelve a vénlányok ablaka alatt éktelen kongózást csaptak kiabálva, hogy „húshagyó, ittmaradt az eladó!" Ekkor azonban minden pillanatban készen kellett lenni a szaladásra, mert a lány apja rendszerint vasvillával rohant ki az udvarról, hogy megbosszulja a kikongózást, s akit elért, azt alaposan helybenhagyta. Ha a faluban lakodalom volt, a ímeg nem hívott fiúk megtették, hogy elmentek a lakodalmas házhoz, és amíg bent mulatott a násznép, a lakodalmas ház vakolatát lebontották a földtől egy méter magasan. Másnap aztán tapaszthatott az új asszony. Ma már mások a szórakozási alkalmak és lehetőségek a fiataloknál. Aki szereti a sportot, az itt találja meg szórakozását. Hétköznaponként, vasárnaponként a kultúrház, a mozi, a presszó, a sportpálya a színhelye a szórakozásoknak. Az is igaz, hogy ma már a régi értelemben vett legénycsapatok sincsenek meg és a legények-lányok viszonya is teljesen más. Inkább a munkahelyen alakulnak ki a baráti körök, gyakran egy-egy csapat fiú nem is faluban találja meg a baráti körét, szórakozását. A szórakozás sem oszlik meg ma már csak a fiú- és csak a lánycsapatok között, hanem az a vasárnapokon, hétköznapokon is közös. 3. Lányok-legények társas érintkezése Amikor vége lett a mezei munkának, befejeződött a betakarítás, szántás, vetés, a faluban megkezdődött a fonás. Novembertől február végéig a fiatalok a fonóházban töltötték estéiket, elkülönülve az asszonyoktól, házasemberektől. A faluban állandó fonóházak voltak. A fiatalokat rendszerint a szegényebb emberek, családok fogadták be. Ha kevés volt a tüzelő, akkor azt is vittek esténként vagy alkalmanként (egy-egy kéve napraforgó- vagy kukoricaszárat, de megtörtént az is, hogy sötétedéskor elmentek a szérűskertbe és a szalma- meg szénakazalról ellopták a kazlak leszorítására feltett póznákat és azt vágták össze). A fonóházba a lányok délután 4—5 órakor mentek és este 9—10 óráig voltak ott. A fiúkat nem hívták, de már a lánycsapatok kialakulásakor minden lánycsapatnak megvolt a maga fiúcsapata. A fonóházba a fiúk a lányok megérkezése után fél-, vagy egy órával, rendszerint együtt men-