A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

NAGY Géza: A karcsai parasztifjúság társasélete

A KARCSAI PARASZTIFJÜSÁG TÁRSASÉLETE 515 tek. Amelyik fiúnak volt már választottja, az a választott lány mellé ült, míg a pár nélküli fiúk külön ülték. Amikor a fiúk jöttek, már meg lehetett látni, hogy melyik lánynak van szeretője, mert az a lány már készítette maga mellett a fiúnak a helyet. Amelyik fiúnak nem volt választottja, az nem is maradt egész este a fonóban, hanem hasonló helyzetű cimboráival együtt egy idő után felállt és elmentek egy másik fonóba is szétnézni. Amelyik fiúnak viszont szeretője volt, az egész este ott maradt a szeretője mellett. Hogyan telt el egy este a fonóban? Beszélgettek, dalolgattak, találós kérdéseiket mondtak, s amikor már mindebbe beleuntak, sor került a mesékre is. Rendszerint a fonósgazda mesélt vagy babonás történeteket, kísértethistóriákat mondott. Ezért az olyan foinóházért, ahol a gazda vagy a gazdasszony jó mesélő volt, szinte versengtek a fiatalok. Fiatal koromban, 1947—1949 téli szüneteiben én is gyakran megfordultam Horváth János H. fonójában, ahol a gazda bámulatosan tudott mesélni. Később sikerült magnetofonra vennem Horváth János legszebb meséit, s ezen a nyomon indulva gyűjtöttem össze a falumban élő vagy élt népmesék nagy részét. Horváth János fonójába a korombeli lányok jártak. Egy csapatba tizenhárom lány volt. A lányok az ócs/ca fa Zuból jártak ebbe a fonóba. Ekkor azonban már nem volt külön a Felvég és az Alvég, vagyis az ide járó tizenhárom lány is a Felvégről és az Alvégről került ki. A lányok fiúcsapata is a Felvégről és az Alvégről került ki. Csak egy lánynak volt szeretője a Telekből, a Háromvékás utcáról. A lányok csapatának kora 17—19 év között váltakozott, a fiúké pedig 19—21 év között volt. Ez az összetétel mind a lányokra, mind a fiúkra vonatkozóan állandó volt. A fiúk ebből a csapatból vettek feleséget maguknak, s a lányok, amíg férjhez nem mentek, 1950—1951-ig, minden télen itt fontak. Ugyanebben az időpontban a faluban 15—16 fonóház volt, A fonóházak megoszlása falurészenként a következő volt: Alvég 2, Felvég 5, Lapos 1, Szőlőhomok 3, Teleik 5. Ebbe persze nem számoltam bele az asszonyok, az iskolás lányok fonóházát, mert ilyen is volt ebben az időben. A beszélgetés, mesélgetés közben peregtek az orsók. Ha valamelyik lány elejtette az orsót, a legények igyekeztek vagy az orsót felkapni, vagy a guzsaly tetejét levenni, és a lánynak attól a legénytől, amelyik felkapta az orsóját, vagy lekapta a guzsalya tetejét, csókkal kellett azt visszaváltani. Ha ezt nem tette, az orsóját elvitték és felmotólálták a kapufélfára. Amelyik lányra a fiúk megharagudtak, annak a guzsalyán a szöszt beborsoziták, besózták. Volt olyan eset is, hogy a dicsekvő lányt, aki azzal dicsekedett, hogy ő mennyit fon egy nap, próbára tették. A guzsalyán levő szöszbe valamilyen tárgyat vagy dolgot beletettek. Figyelték, hogy mikor veszi észre, mert ha lefonta a szöszt, akkor észre kellett vennie. S ha másnap sem vette észre, akkor a fiúk megmondták és kinevették. Megmutatták az egész csapat lánynak az elrejtett tárgyat. A fonást csak a hét öt estéjén végezték. Szombat este már nem fontak a lányok, hanem varrtak a fonóházban, hímezték a kelengyét. Ez alkalmat adott a fiatalok közötti játókra. A fonóban leggyakrabban a Kútba 33*