A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

NAGY Géza: A karcsai parasztifjúság társasélete

510 NAGY GÉZA önállóan tudta végezni, kezdték emberszámba, legényszámba venni, kezdték úgy tekinteni, mint akinek már jár vasárnaponként zsebpénz, aki már eljárogat a bálba — igaz ott még csak a sarokban táncol —, de már a bálban van. Tulajdonképpen 16—17 éves kortól kezdtek a fiúk legénykedni. Ekkor már el mertek menni a kocsmába, de még itt is hátul volt a helyük egészen addig, míg egy verekedésbe bele nem kerültek, s ott helyt nem álltak. Ha ez sikerült nekik, akkor már az idősebbek is legénynek tartották őket, befogadták maguk közé. Régen tehát csak akkor számították a fiút a legények sorába, ha egyrészt bebizonyította munkájával, hogy már emberszámba lehet venni, másrészt pedig a legények között is bizonyítani kellett. A két világháború között már ebből a felfogásból engedtek, inkább csak a kor volt az, amely meghatározta a legénysorba kerülést. A felszabadulás után pedig teljesen elmosódott a határ a suhancok és a legények között. Sokszor a 17 éves suhanccal együtt barátkozik a 25 éves legény is. A férfiviselet sok változáson ment át az idc<k folyamán. Az első világháborúig a viselet így alakult: ,,A férfiak viselete is magyaros és divatnak alá nem vetett volt. A féllábszárig érő gyolcs vagy fehárvászon lábravaló, derekukon fekete fényes szíj öv rézgombokkal kiverve, zöld vagy kék pántlikával díszítve, hozzá a sarkantyús csizma és az elmaradhatatlan pörge kalapja a baloldalára tűzött kakastollal, volt a legények ünnepi viseiete"

;>>

. Az ünnepi viselettől nem sokban különbözött a köznapi. A vasárnapi gyolcs gatyát és bőujjú gyolcs inget, meg a fekete lajbit felváltotta a vászongatya, a vászoning. A vászongatya elé vastagkötőt kötöttek fehér vagy kékre festett vászonból, az övet és a gombos lajbit pedig öv nélküli viseltesebb lajbi váltotta fel. A fényes szárú csizmát télen sarkantyú nélküli zsíros bőrű csizmára cserélték, egyébként tavasztól őszig otthon és a határban mezitláb vagy bocskorban jártak. Télen ehhez a ruházathoz járult a fehér vagy barna színű göndör szőrű ungvári guba és a báránybőrből készült kucsma. A gubát a legények 17—18 éves korukban kapták. Ezért dalolták: Guba, guba téli nyári guba, Hat ökörért sem adnálak oda, Mert az ökör csak járomba való, De a, guba szép leány takaró. A gatya szára úgy a hétköznapinak, mint az ünnepinek ráncos volt. A gatya ráncolása a legény kötelessége volt. Hétfő reggel a levetett gatyát a ráncoik elrendezésével beráncolta, majd spárgával erősen áttekerte, s ez olyan volt, mint egy hurka. Ezt a hurkába kötött gatyát aztán betette a ládába. Szombaton délután kivette, letekerte róla a spárgát és megrázta. Másnap olyan volt a gatya, mintha frissen vasalták volna. Az első világháború után ez a viselet kezd elkopni. A gatyát felváltotta a priccses nadrág csizmával, a lajbit pedig a zsinóros ujjas és a gubát is a derékig érő nagyujjas váltja fel. Hétköznapi ruhának a cájg ruhát vásárolták már ekkor és csizma helyett a szegényebbje bakancsot kezd viselni télen is, melyre csizmaszárból habdát csatolnak. A vászonból készült széles-