A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

NAGY Géza: A karcsai parasztifjúság társasélete

508 NAGY G2ZA Az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elejétől pedig majd minden általános iskolát végzett lány tovább tanult valamilyen iskolatípusban, és ez a helyzet az addigi nagyobb közösségeket teljesen szétbomlasztotta. Ma már inkább a kisebb, a 2—3 fős közösségek élnek. Ma már a lánykor kezdeti szakasza is megváltozott. 16—17 év az az idő, amikor nagylánynak kezdik tartani a lányt. Említettem már, hogy egy-egy lánycsapatban a falu Íratlan erkölcsi törvényeinek milyen fontos szerep jutott. Ezeket az erkölcsi törvényeicet mindenkinek be kellett tartani. Aki nem tartotta be, annak vállalni kellett érte a következményeket. Ha valamelyik lány tiltott dolgot cselekedett, és a többiek megtudták, elzavarták maguk közül. ,.Ha észrevettük, hogy egy cimboránk a fiúkkal bujkál, vagy a bálba igen simult a fiúhoz, azt leköpdcistük, leöntöttük, vagy ha elment a fiúval, után ales tünk, oszt küvel meghajingáftuk. De ez csak akkor vót, ha nem vót még a fiú szeretője. Mer ha vót, ha valaki járni akart hozzá, oszt el akarta venni, akkor mán biztos nem bujkáltak." A leköpdösés, a leöntés egyben a közösségből való kizárást is jelentette, mivel nyilvánosan történt, rendszerint a bálban. Adatközlőim szerint légen a délutáni templom után kezdődött a bál. Akkor még nem kellett belépődíjat fizetni, csak majd este. Egy-egy csapat legény megfogadta a cigányt és vasárnap délután a Karcsa partján a bál megkezdődött. Ott volt az egész falu. Az asszonyok, emberek körülállták a táncolókat, és úgy nézték őket. A vétkes lányt pedig itt szégyenítették meg a barátnői. Ez sokszor nagy veszekedésnek, verekedésnek lett a forrása, de ettől függetlenül a község vezetői is szemet hunytak az ilyen megszégyenítések felett, mondhatnánk azt is, hogy pártfogolták a megszégyenítőkéi. A lánycsapatok összetartása legjobban az ünnepi templomozások alkalmával mutatkozott me^. A templomban minden csapatnak külön helye volt. A templom bal oldali padjaiban az asszonyok 40 éves korig és a lányok ültek. A leghátsó padba azok a lányok ültek be, akik azon az éven konfirmáltak. Elibük ültek az egy évvel korábban konfirmáltak csapata és így tovább, míg csak volt a lányokból. Azután az asszonyok következtek. A templomba először a lányok mentek be, mégpedig úgy, hogy először a legfiatalabbak csapata, majd utánuk mindig az idősebbek. A lányok után mentek a fiatalasszonyok. Az istentisztelet befejezése után kifelé újra a legfiatalabb lánycsapat indult először, s utánuk a többiek. Ez az elosztás, illetve ülésrend még ma is megvan. Ha valamelyik csapat lány nem tartotta meg a rendet, akkor a templomudvarom az istentisztelet után feddésben részesültek, de még a templomban helyükre parancsolták őket. .,Mikor 14 esztendősök vótunk, hát mán még a nagyobb jányokon is felül akartunk hajazni. Szóval igen jánykodtunk. Itt nállunk úgy van még ma is, hogy a templomba leghátra azok a jányok ültek, akik azon az éven konférmáltak, előttök meg az egy évvel vénebbek ültek. Hát mink meg összebeszéltünk, hogy két székkel előrébb üljünk. Űgy is tettünk, de baj lett, mert a 16 éves jányok csapatja nem akart a helyünkre ülni. Akkor oszt a presbiterek kiszálltak a helyekrül, odagyűrtek, oszt a helyünkre küldtek bennünköt, de megmondták, hogy templom után maradjunk az udvaron. No, ottmaradtunk. Mikor kigyüttek a templonrbul, kigyütt a pap