A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

NAGY Géza: A karcsai parasztifjúság társasélete

504 NAGY GÉZA Az ötvenes évek közepétől a városi ruhával együtt egyre jobban terjed a kozmetikai szerek használata is. Ma pedig már ezeknek a szereknek a használatát tartják természetesnek, mint ahogy a levágott hajat, a forrónadrágot, nadrágkosztümöt, miniszoknyát is természetesnek tartják. Sőt! Azt szólják meg az idősebbek, aki nem halad a korral, aki gyermekét a régi módon akarja öltöztetni. Egyre többen hordanak festett szemöldököt, piros körmöket, s újabban a régi hátköznapi lábbeliviselet, a bocskor, melyet használt csizmaszárból fűzettek, viselése kezd ünnepi viseletté válni. A lányok barátkozása tulajdonképpen már az iskolában megkezdődött. A régebbi időben ez nem jelentette az egyívású, egy évjáratú lányok barátkozását, hanem lehettek barátnők, cimborák a fiatalabb, vagy éppenséggel az idősebb évjáratból, mivel az isikolába nem külön jártak az osztályok, hanem osztatlan iskola lévén, 1—fi. osztályig együtt voltak a tanteremben. ,,A cimborák mán az iskolában kialakultak. Mink 16-an vótunk egy csapatba. Igaz, vót köztünk olyan, aki egy-két évvel vénebb vagy fiatalabb vót, de az nem számított. Sose veszekedtünk együtt, de ha más csapat megbántott minket, hát nem hagytuk minik se magunkot. Az se számított a csapatunkba, hogy ki vót a gazdag vagy ki vót szegény, vagy hogy más vallású vót. Igen jól megvótunk egymással. A másvallású is elgyött velünk vosárnap délután a templomba, karácsonyba meg mink is elmentünk a katolikus cimboránkkal az éjféli misére." A barátkozásnak az alapja inkább a lakhely volt. Az egy falurészben lakó lányok mindig együtt cimboráskodtak, s csapat volt a nevük. Régen, az 1800-as évek végén, amikor a falu csak az Alvéghői és a Felvégből állt, az alvégesi meg a felvégesi lánycsapatokról beszélhetünk, azonban az első világháború végére, amikor kialakult a Szőlőhomok, a Telek, a Gát"zög, a Felvég és az Alvég közti határ elmosódik, az itt levő lánycsapatoknál már nem találhatjuk meg az elkülönülést, viszont az új falurészek lánycsapatai elkülönülnek az ócskafalu lánycsapataitól. Vallási és vagyoni elkülönülésről tehát nem beszélhetünk a lánycsapatoknál, hanem 1938-ig kizárólag csak az egy helyen lakás határozta meg a lánycsapatok kialakulását. A csapatoknak nagy jelentőségük volt a fiatalok társaséletében. Jobban vigyáztak egymásra, mintha a legnagyobb szülői felügyelet alatt lettek volna, s olyat nem tett egyikük sémi, .amit a falu Íratlan erkölcsi törvénye megtiltott. A csapatok ősztől tavaszig fonókázat tartottak. Amikor megkezdődött a fonás, elmentek és megegyeztek azzal a gazdával, gazdasszonnyal, akinél fonni akartak (minden falurészben volt ugyanis olyan család, ahol minden évben fonóház volt). Vállalták a fonósgazdasszony feltételeit, hogy rendesen viselkednek, hetenként egyszer, szombatom, feltapasztják a ház földjét, biztosítják a fonás idejére a petróleumot, a fonáshoz a lócákat, tavasszal pedig (kimeszelik a házat, illetve segítenek a kimeszelésében Ezután került sor az áldomásra, de ezt már a lánycsapathoz tartozó fiúcsapat fizette — mert minden lánycsapathoz tartozott egy fiúcsapat is —, a fonás megkezdése utáni héten. Ezzel pecsételték meg tulaj dómképpen a megállapodásukat. A fonósgazda vállalta a fonóház biztosítását, s tu-