A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

NAGY Géza: A karcsai parasztifjúság társasélete

A KARCSAI PARASZTIFJÜSAG TÁRSASÉLETE 505 Jaj dóriképpen a szülői felügyeletet is, a lányok pedig vállalták, hogy viselkedésükkel nem hoznak szégyent a gazda és a gazdasszony fejére. Mint ahogy előbb is említettem, minden lány csapathoz tartozott egyegy fiúcsapat is. Ez azonban nem jelentette azt, hogy a fiúk mindig ott voltak. Sok fiúcsapat megfordult egy-egy fonóházban esténként. Volt olyan fiúcsapat, hogy egy-egy este a faluban minden fonóházat bejárt. A. foinóházban azonban csak akkor került sor játékra, ha a lányok saját fiúcsapata volt ott. A lánycsapatok nemcsak a szórakozásban, a téli fonóházak alkalmaiban tartottak össze, hanem tavasszal, nyáron hétköznapokon is együtt tartottak. Ha valahova napszámra hívták valamelyik lányt a csapatból. rendszerint szólt a cimboráinak és együtt mentek napszámba is. Erre tavasszal különösen sokszor került alkalom, mert a környékbeli uradalmakban minden tavasszal és ősszel volt a napszámra alkalom. A lánycsapatok annyira összetartottak, hogy egymásért mindig kiálltak. Megtörtént az az eset is — s nem is egyszer —, hogy amikor valamelyik lányt valami miatt haza akarták küldeni a napszámból, a cimborái is vele mentek. Ez rendszerint eredményes kiállás volt, mert rendszerint mindig AZ uradalom embere hátrált meg. A barátkozás, a cimboraság csak azokra vonatkozott, akik a falu közösségébe tartoztak, akiknek ugyanaz lett a sorsuk. Ha valamelyik lány polgári iskolát járt, az már nem szívesen barátkozott a falusi lányokkal, hanem keresett magának barátnőt az iparoslányok, az uradalmi gépészlányok között. De nem is vágytak az ilyenek barátságára a falusi lányok. Az ilyen lányokat lenézték, kisasszonynak tartották, és ha beszéltek is velük, a barátságot nem tartották. S ezek a lányok rosszul is jártak a nagyravágyásukkal, mert gyökértelenekké váltak az urizálásukkal. A végén a férjhez menésben nem is válogathattak, mert ,,úr nem vette el őket, a parai sztnak meg nem kellettek". Ezek a lányközösségek a felszabadulás utánig, 1950-ig éltek a faluban. 1938 után azonban valamennyire módosultak. A reformátusok a lelkész vezetésével ifjúsági egyesületet alakítottak. Az egyesületen belül színjátszó csoport és énekkar működött, majd rádiót is vettek. Ezután hetenként kétszer-háromszor az iskolában találkoztak a lányok és a fiúk Kezdetben a katolikus lányok és fiúk is eljártaik ide, de a felszabadulás után a katolikus lelkész hatására elmaradtak. 1946-ban megalakult a katolikus ifjúsági egyesület is és megindult a két egyesület között a rivalizálás, majd az ellenségeskedés. Ez igen sokat ártott a fiataloknak, mert ok nélkül gyűlölködést szított köztük, majd amikor a politikai pártok után megalakultak a demokratikus ifjúsági szervezetek is, a vallási alapon létrejött ifjúsági szervezetek felbomlottak, de a falurészként kialakult csapatok megmaradtak az 1950-es évek elejéig. A lányközösségek bomlása az 1950-es évek elején indult el. Az akkori gazdasági, társadalmi és nem utolsósorban a politikai helyzet is segített ebben. Az ifjúsági szervezetek 'megalakulásakor nem minden fiatal lett tag. Hozzájárult a bomlásihoz az is, hogy sokan magasabb iskolába kerültek, s ezek már kiestek a közösségből, s nem is csatlakoztak, hanem csak ketten-hárman tartottak össze, rendszerint azok, akik egy iskolába jártak,