A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

PALÁDI-KOVÁCS Attila: Batyuzó lepedők és elnevezésük Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

BATYUZÓ LEPEDŐK ÉS ELNEVEZÉSÜK BORSOD-ABAÜJ-ZEMPLÉN MEGYÉBEN PALÁDI-KOVÁCS ATTILA Diószegi Vilmos emlékének A borsodi, abaúji és zempléni tájak képéhez — még a városokéhoz is — hozzátartozik a batyu alatt görnyedő, cipekedő asszonyok alakja. Megszokott látvány a vidék szülöttének, régi lakosának, feltűnő jellegzetesség az idegen szemében. Néprajzi irodalmunkban elsőnek Gunda Béla emlékezett meg a zempléni táj zajdás, cipekedő asszonyairól, beleszőve írásába szépirodalmi adalékokat is

1

. Az emberi erővel végzett teherhordásnak: népünknél, a Kárpát-medencében számos módja és még számosabb eszköze ismeretes, s ezek közül a vászonlepedővel háton való cipekedés csak egy meghatározott területen szokásos. Igaz, hogy ott háttérbe szorít más teherhordó módokat, eszközöket, mint megyénkben is tapasztalható. Mint egy korábbi tanulmányomban rámutattam, a Kárpát-medencében a domináns szállítási módok (fejenhordás, vállonhordás átalvetővel, hátonhordás ponyvával) alapján négy nagy régiót különíthetünk el. Északon a szlovák—magyar nyelvhatártól a Duna vonaláig, keletebbre, néhol mélyen az Alföldre is benyúlva a -Mátyusföldtől Kárpátaljáig a batyuzás a meghatározó módja az emberi erővel végzett teherhordásnak

2

. Egy másik dolgozatban a batyuzás és a hozzá szükséges ponyvák, lepedők elterjedtségét vizsgáltam a magyar nyelvterületen

3

. Ebben a tárgyak formája, használati módja, a batyuzás történeti kérdései és interetnikus kapcsolatai mellett a batyuzás szakszókincséről csak általánosságban esett szó. Pedig neim kétséges, hogy a batyuzáshoz tapadó lexikai anyag térképezése szükséges az egész jelenségcsoport behatóbb elemzéséhez. Ugyanakkor módot nyújt kistáji eltérések, lokális sajátságok megállapítására. A szókészlet elemeinek térképezése, történeti analizálása nagy lehetőségeket tartogat a ma még túlzottan hangtani irányultságú nyelvjáráskutatás és nyelvtörténet számára is. A korábbi etnográfiai és dialektológiai irodalomból, valamint archivális forrásokból is látszott már, hogy a magyar nyelvterületen belül a Sajó—Tisza—Bodrog és a szlovák—magyar nyelvhatár által bezárt terület batyuzó lepedőinek formája és elnevezései különböznek a más vidékeken