A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

DOBROSSY István: A parasztgazdaságok szerkezete és a rostnövénytermesztés kapcsolata Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

A PARASZTGAZDASÁGOK SZERKEZETE ÉS A ROSTNÖVÉNYTERMESZT5 3 429 48. Lajos Árpád: Díszes fafaragás a Hór völgyében. Herman Ottó Múzeum Évkönyve III. (1963) 103—135. 49. Szolnoky Lajos: Próbalapok a korszerűbb néprajzi kartográfiához. Néprajzi Értesítő XXXVI (1954) 68. 50. Ébner Sándor: A Budapest környéki községek népi kendermunkájának eszközei. Néprajzi Értesítő XIX (1927) 56. 51. Vö. Vörös i. m. 108. 52. Nemcsak anyagi, hanem általános értelemben szellemi terméket is előállított, s ebben különbözött a társas összejöveteleket nélkülöző, pusztán anyagi javakat előállító munkaalkalmaktól. 53. A statisztikai adatokban, elsősorban a III., IV. birtokkategóriába tartozó parasztgazdaságok vászonkészletének bemutatásához kiegészítésként felhasználtam Csépányi Árpád: Kendermagtól a rongypokrócig. HOM Ad. 1944. Miskolc, 1967. c. dolgozatát. 54. A táblázat összeállításakor a bodrogközi Karcsa esetében Nagy Éva (A kendervászon a karcsai népéletben, Abaúj és Zemplén népéletében. Szerk. Kováts Dániel. Sátoraljaújhely, 1971. 169—180) adatait használtam fel. 55. Szűcs István: A házivászon felhasználása és szerepe egy falu életében. HOM Ad. 1484. Miskolc, 1964. 14—20. A szerző a bodrogközi Vajdácskáról állított össze pontos képet. Bár az egyes íérfiruhadarabok pontos számát nem említi, felsorolja, hogy az 1930-as évek táján a család ruházatának szerves részét alkotta a házivászonból készült férfiing (bőujjú ing), a több szélből készült gatya, a szőtt vászon lábbeli, a vászonkötény surc (ami előbb fehér, majd házilag kékre festett volt). Ezt váltotta fel később a kék karton, a kapca, amelyet eredetileg más célra használt vászondarabból készítettek. Csak újabb eredetű a férfi vászonkabát és nadrág. Ezt a fehér, majd kék színű tőgyfa-nadrág előzte meg a férfiak ruházatában. 56. A násznagykendő, hímzett vászonkendők, vőfélykendők, komakendő, gyúrókendő használatában főleg az utóbbi években — az alkalomszerű használatból következően — keveredés mutatható ki. 57. A vászomkereskedelem jelentőségével kapcsolatban csupán néhány munkát emelek ki a jelentős számú irodalomból: Banner Benedek: Házalók népünk szolgálatában a XIX. század második felében. Ethnographia LIX (1948) 110—117.; Bartha János: Vándorárusokra vonatkozó adatok Árkáról, Korlátról, és Boldogkőváraljáról. DENIA: 609.; Bodgál Ferenc: Népi kereskedés, vásározás (Gönc, Telkibánya). HOM Ad: 1289.; Calgóczy Károly: A vásáros és piacos helyek. Bp. 1855.; P. Kovács Attila: Gömöri magyar vándorárusok az Alföldön. Ethnographia LXXVII (1966) 295—296.; Kovács György: Borsod megye háziipara. Bp. 1885.; Somogyi Manó: A hazai vándoripar és vándorkereskedés. Bp., 1905.; Vagács András: Vásárvonalak a Kárpátok vidékén. Bp., 1946.