A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)
DOBROSSY István: A parasztgazdaságok szerkezete és a rostnövénytermesztés kapcsolata Borsod-Abaúj-Zemplén megyében
A PARASZTGAZDASÁGOK SZERKEZETE ÉS A ROST-NÖVÉNYTERMESZTÉS 421 A táblázatból kitűnik, hogy nem vettük számba az egy család által használt összes házivászon alapanyagú ruhaneműt, hanem csupán a hétköznapi női ruhadarabokat. A férfiak ruházatának számos darabja házi vászonból készült, de az adatfelvétel a férjhez menő lány hozományba adott textíliáira vonatkozott. így, bár ismeretes, hogy milyen fórfiruhadarabok készültek házivászonból, ezek száma pontosan — a terület egészében — nem ismert 55 . A férjhez menő lányok hozománya — beleértve a háztartás és a gazdálkodás különböző szükségleteit is — általában 7—10 évig készült. Ez a készlet olyan alapot jelentett, amelyet folyamatosan növelt, illetve pótolt a fiatalasszony évi munkája. Másrészt a hozomány darabjai, ún. plusz termék, évenként növekedő terméktöbblet volt. A recens adatok tanulsága szerint, ha a család szorult helyzetbe került, vagy váratlan, nagyobb kiadás adódott, ehhez, mint „biztos pénzhez" nyúltak, illetve ezekből is értékesítettek. A hozomány darabjai a család évi szükségletéin túl készített vászonneműből tevődtek össze. Ha a ruházkodásban felhasznált termékfélék számát nézzük, az meglehetősen szűk körű. Az 1930-as években az igények kisebb részét gyári készítményekkel elégítették ki. E termékek fokozatos térhódítását a ruházkodásban jól érzékeltetik Mályinka 1933^as és 1957-es adatai. (Ugyanazon családban az anya, illetve a lánya hozományát vettük számba.) A női ingváll, az alsó- és felsőszoknya, a pendely, a felhasznált vászon komoly részét tette ki. 1933^ba;n, s az anya hozománya darabszámra is jelentős volt. A lány 1957-ben csak kevés darabot, jórészt gyári és nem vászonkészítményt kapott. (Különösen fontos ezt Mályinka esetében kiemelni, hiszen a faluban a kenderfeldolgozás még az utóbbi években is jelentős volt.) A felhasználás és alkalmazás három területe közül legsokrétűbb, legdifferenciáltabb igények a háztartás területén mutathatók ki. Darabszámra is mindenütt kiemelt jelentőségűek voltak az ágynemű darabjai, a többféle abrosz, a törlőruhák és a törülközők. Ezeknek az igénye Mályinkán nemcsak megmaradt, hanem — 20 év elteltével — növekedett is! (Természetesen ezt nem lehet általánosítani a terület egészére.) Az 1930— 40-es években a felisorolt falvakban a kenyértarisznya, gyermekhordó lepedő, különböző ételhordó 'kantárok, vászonpertlik használata már nem volt számottevő. Nem szerepeitek legalábbis a hozományban, bár alkalomszerűen használták ezeket. A különböző díszkendők száma nagyon változó, de a funkcióváltások miatt az egyes darabok száma pontosan már nehezen idézhető fel 56 . A felhasználás harmadik nagy területe a gazdálkodás. Az igények, elsősorban a zsákfélékben, különféle cipekedő, batyuzó abroszokban, fű-, illetve tákarmányszállító vászonlepedőkben voltak jelentőseik, s az önálló gazdálkodás jellegének, helyzetének megfelelően tartósak. Ezek igénye napjaink parasztgazdaságaiban sem csökkent számottevően, s a korábbi készlet elkopásával ikerülnek csak új, részben házi készítésű, részben gyári, üzleti áruk helyükbe. A fonalpertli-igények minden gazdaságban erősen különbözőek voltaik, a felhasználás és alkalmazás pedig az utóbbi évekig megőrizte sokféleségét. Mályinka számadatait csupán abban a vonatkozásban általánosíthatjuk, hogy azokban a falvakban, ahol a kendermunka valamilyen szinten
