A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

DOBROSSY István: A parasztgazdaságok szerkezete és a rostnövénytermesztés kapcsolata Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

422 DOBROSSY ISTVÁN az utóbbi évekig konzerválódott, a termékek elsősorban a háztartás, másodsorban a gazdaság igényeit elégítették már ki. A ruházkodásban viszont megszűnt a jelentősége. A felhasználás különböző területeinek, igényeinek, valamint a másmás földrajzi-természeti adottságokkal rendelkező falvak — hasonló szempontok alapján rendszerezett — vászonkészítményeinék bemutatása azt érzékelteti, hogy a megközelítőleg azonos birtokkategóriákba tartozó családok igényei hasonlóak voltak, ezeknek a kielégítése pedig az egyes gazdaságtípusokon belül, a földraj zi-teranészeti adottságoktól függetlenül realizálódott. A gazdálkodás fejlettségi szintjében a különbségekre, eltérésekre utaltunk. A földrajzi adottságok a termesztés mennyiségét — a statisztikai adatok szerint is — befolyásolták. A szükségleteket ennek ellenére kielégítették. Ezt az ellentmondást oldja fel, illetve teszi érthetővé a vászanmeművel folytatott vándorlkereskedelem (a kialakult vándorkereskedelem éppen ennek az ellentmondásnak a talaján születhetett meg). A vándorkereskedelem fontos szerepet töltött be Abaúj-Torna, Borsod és Zemplén megye parasztgazdaságainak árucseréjében. A vándorkereskedelem útján a parasztgazdaságok többlettermékei találtak gazdára. Árusítóik többnyire maguk a termelők voltak. A recens gyűjtések ritkán utalnak arra, hogy a két világháború közötti időben a kisparaszti gazdaságok termékfelvásárlását és értékesítését külön kereskedő réteg végezte volna. A vándorkereskedelem annyira sokrétű volt, hogy a témának megfelelően az alábbiakban csak a kenderfeldolgozás eszközkészletének, a rostanyag, illetve különvéle vászon- és textilkészítmények paraszti értékesítéséről szólhat unk. Adataink a századfordulótól a XX. század 40-es éveinek végéig adnak vázlatos képet a vándorkereskedelem jelentőségéről

57

. A felsorolt adatok — a hiányosságok ellenére is — alkalmasnak bizonyulnak néhány következtetés levonására: 1. Abaúj-Torna, Borsod és Zemplén megyékben a kenderfeldolgozás eszközkészlete, a rost alapanyag, a félkész és kész vászontermékek jelentős kereskedelmi cikkek voltak. 2. A kereskedelem révén a területek termesztési különbözőségei részben kiegyenlítődtek. Megfigyelhető, hogy a fában gazdag falvak inkább eszközkészítéssel foglalkoztak, s kapcsolatuk közvetlenül, vagy a piaci, vásári helyek közvetítésével elsősorban a kendertermesztő falvak felé irányult. A pénz helyett inkább a cserekereskedelem volt a jellemző. 3. A kereskedelem tárgyát képező anyagi javak vagy megtermelőik révén batyuzással, szekerezéssel kerültek a szomszéd falvakba, távolabbi területekre, vagy más faluból jövők vásárolták fel — további feldolgozásra, saját igényeik kielégítésére. 4. A recens adatok szerint a két világháború között a parasztgazdaságok árucseréjébe külön kereskedő réteg nem kapcsolódott be. (Az ellenkezőjére csupán szórványos adat utal: Mucsony és főleg Mezőkövesd!) 5. Az értékesítés különböző módjai és formái elvezetnek a megye fontosabb árucsere-forgalmi, vásári, piaci helyeinek feltérképezéséhez. A kendermegmunkáló eszközök és vászonfélék értékesítéséiben is kimutatható Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szerencs, Gönc, Miskolc, Eger, Szikszó