A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)
PETERCSÁK Tivadar: Szarvasmarhatartás egy hegyközi faluban
S94 PETERCSAK TIVADAR a köpülőben maradt, és csomóba nyomkodva hűvös helyen tárolják. A visszamaradt savanyú írót kukurica- vagy krumplizsámiskához m ' } fogyasztották. Nyáron a tej hamar megalszik, főleg, ha nincs hűvös helyen, ilyenkor azonban kevés a tejföl. Télen lassabban alszik, de több tejföl van rajta. Az aludttejet nyáron kenyérrel, krumplizsámiskával ették, de túrót is készítettek belőle. Egy fazékban a masina (tűzhely) szélére tették jonnyasztani, ahol lassan megmelegedett, majd a tórószsacs/cóba öntötték. Ha melegen öntik ki, száraz, ha előtte lehűtötték, zsírosabb lesz a túró A zacskót vászonból készítették, a száját bekötve az asztal lapja alá szorították, ahonnan egy edénybe csorgott a savó. A savót moslékként a disznóknak adták. Filkeházán még ma is szokás édestúrót 1 A) készíteni húsvétra, amit sonkával, kolbásszal, tojással a templomban megszenteltek, és az ünnepek alatt ezt a szenteltet fogyasztották. A tejet nyersen és felforralva is megették. Tejeskávét csak nagy ünnepeken reggeliztek, gyakoribb volt a cukrozott forralt tej, amibe kenyeret aprítottak, és kanállal fogyasztották. A vajnak nagyon fontos szerepe volt a táplálkozásban, a régebben egyik legfőbb eledelnek számító galusPcát vajjal főzték. A túrót bélesbe, derelyébe, galuskára tették, de gyakran vitték az újhelyi piacra is. Még a két világháború között is a háziasszonyok fő jövedelmi forrása a piacozás volt, ebből fedezték a házi szükségletet. Vajat, túrót, tejfölt (nyáron csirkét, tojást, ősszel gyümölcsöt is) hordtak hetente kétszer, kedden és pénteken. Az árut kosárba rakták, és abroszba kötve vették a hátukra. Hárman-négyen összeálltak és gyalog mentek a 20 km-re levő városba még akkor is, amikor megépült a kisvasút, mert nagyon drága volt a vonatjegy. Hajnali három órakor indultak el, és 6—7 órára már bent is voltak a piacon. Haza rendszerint a fuvarosok szekerein jöttek, akik a hetinapokon ölfát szállítottak a hegyközi falvakból a városba, és olcsón hazavitték az asszonyokat. A tejnek a táplálkozásban betöltött fontos szerepét mutatja az is, hogy sok babonás szokás fűződik hozzá, ezekkel a tejhasznot igyekeztek megőrizni, illetve fokozni. A fejés, tejfeldolgozás női munka, a nők munkája pedig általában szűkebb körben imozog, helyhez kötöttebben éltek, mint a férfiak, ezért műveltségük is alacsonyabb, konzervatívabb volt 171 . A tejjel kapcsolatos a boszorkányok tevékenysége is. Olyan idős asszonyokat tartottak boszorkánynak, akinek mindig sok teje volt, és aki különös tudományánál fogva mások tehenének is elvette a tejét, megrontotta. Férfiaknak is volt ilyen tudománya, őket boszoroknak és boszorosoknak nevezték 172 . A boszorkányság öröklődött, a boszorkány addig nem halhatott meg, amíg valakire át nem ruházta különös képességét 1 ' 3 . A boszorkánynak azért van sok teje, mert a szénahordó ponyva trakkjából, a kútágasból, a kapufélfából és a telefonoszlopból is tud fejni. A saját tehenét mindig éjszaka feji, de előtte megrázza az óli seprűt A vajat is napfelkelte előtt köpüli, azért van neki olyan sok. A boszorkány a bőséges tej haszon érdekében az alábbi eljárásokat végezte. Reggelente kiment az istálló végébe, felemelte a szoknyáját, meztelen fenekét a nap felé fordította, és tenyerével háromszor megérintve a napnak mutatta. Karácsony előestéjén gyúrósurccal (kötény) letakart zsojtárral járkált a kertben.
