A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)
PETERCSÁK Tivadar: Szarvasmarhatartás egy hegyközi faluban
SZARVASMARHATARTÁS EGY HEGYKÖZI FALUBAN 395 Ha valakinek nem, vagy nagyon kevés tejet adott a tehene, mindjárt a boszorkányokra gyanítottak. A boszorkány általában béka alakjában vagy saját emberi valóságában ment az istállóba, úgy vette el a tejet 177 '. Az egyik idős adatközlő egyszer vasvillával meg is szúrt egy békát az ól mellett, és másnap a boszorkánynak tartott asszony sántított 175 . Ha a gazdasszony fejeskor tisztán találta a tőgyet, mindjárt tudta, hogy a boszorkány megfejte előtte a tehenet. A boszorkány otthonról is úgy meg tudta rontani haragosának a tehenét, hogy belepusztult. Az istállóban feldobta a ponyvát egy rúdra, és elkezdte fejni a négy szárat Addig húzogatta, amíg a kiszemelt háznál megdöglött a tehén. A boszorkányok rontó hatalma ellen többféle módon igyekeztek védekezni. A preventív eljárások jelentős részét a vemhes teheneknél alkalmazták, ezek voltak leginkább kitéve a rontásnak. A vemhes tehén bal szarvának a csúcsát kifúrták, és szentelt vizet vagy hangafából készült gzentelt dugót tettek bele 176 . Az elles előtti napokban egy rongydarabba csavart szentelt fokhagymagerezdet kötöttek a tehén szarvának a tövébe 177 . A vemhes tehén megóvására vagy az ólküszöb alá szentelt füvet, fél lópatkót, a tehén farkából kihúzott szőrszálat, keresztbe tett, két rossz seprűt ásták el. Általános szokás, hogy a rontás ellen vízkeresztkor megszentelt vízzel hintik meg és tisztesiűvei füstölik elles után a tehenet. A boszorkányok elleni védekezésben jelentős szerepe van a Lucanapnak (dec. 13.). Szentelt füvet, fokhagymát parázs fölött füstöltek a? ólban, a szentelt vizet pedig kereszt alakban szétlocsolták. Az ajtóra keresztet meszeltek 178 és befokhagymázták. A szentelt víztől, kereszttől és a fokhagymától egész évben nem tudnak bejutni az ólba a boszorkányok, de még távolról sem tudják elvenni a tejet. Karácsony vilid ján szalmát tettek a szobába az asztal alá, mert Jézus szalmán született, é* az ünnep második napján a rontás elleni védekezésül az istállóban elégették. Aki elmulasztotta megtenni ezeket a megelőző intézkedéseket, vagy a boszorkánynak valamilyen módon mégis sikerült megrontani a tehenet, akkor az nem tejet, hanem vért adott. Ilyenkor elmentek a boszorkány udvarába, és onnan egy marék forgácsot vagy szemetet elhozva visszahozták a hasznot. Ezért volt fontos a boszorkány személyének megállapítása, aminek több módszerét ismerték. Luca-naptól karácsonyig készítették a lucaszéket, amit készítője elvitt az éjféli misére, és ráülve megláthatta, hogy ki a boszorkány, mert az háttal ül az oltárnak 179 . Luca-naptól karácsony estig mindennap reszelni kellett egy kicsit az ajtókilincsen, s akinek karácsonykor le volt verve az orra, az a boszorkány. A tej haszon megőrzése érdekében napszállta után már semmit nem adtak ki a háztól. Ha tejet adtak el, egy csipetnyi sót szórtak bele 180 Bizonyos tevékenységeket tiltottak a tejjel való -munka közben. Késsel nem szabad a tejbe nyúlni és kenyeret aprítani, mert véres tejet ad a tehén. Ha a családból valaki megöl egy fecskét vagy leüti a fecskefészket, szintén véres lesz a tej 181 . A tehénre nem szabad csipkebokor-vesszővel ráütni, és a zsojtárt a tűzhelyen szárítani, mert elszárad a tőgye. Ha a tűzhelyen kifut a tej, berepedezik a tehén tőgye.
