A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)
PETERCSÁK Tivadar: Szarvasmarhatartás egy hegyközi faluban
390 PETERCSAK TIVADAR 22. kép. Tehenes szekér Petercsák T. felv. nál az alábbi hívószavakat használták: na-bocikám-na-na-na; bocikámná-ná-ná. Zavarószavak: ne-boci-neee; neee. A felesleges vagy tény ész célokra alkalmatlan bikaborjúkat fél-, egyéves korban kivágták 155 , kiherélték. A második világháború óta az állatorvos herél, de korábban vándor herélők járták ősszel és tavasszal a falvakat. A borjúkat álló helyzetben, hátulról herélték az istállóban vagy a szabadban 1 "'". A herélő késsel vágta föl a tokit, és kézzel kinyomva a heréket, leszakította. A sebet langyos vízzel szokták kimosni, az állat alá pedig mindig tiszta szalmát tettek, hogy el ne fertőzzön. A herélőnek pénzben fizettek. Néhány napig jobban takarmányozták a borjút, és csak két hét múlva engedik ki a legelőre. A herélt bikaborjú neve tinó, ha járomba fogják ökör. A herélt állatok megtartják korábbi nevüket. A borjúkat vagy felnevelték, vagy ha nem volt mivel takarmányozni, még kiskorában eladták. Régebben vándor mészárosok (csengözök) járták a falvakat, ök vették meg a kisborjúkat. Tinót csak a jobb módúak hizlaltak eladásra, de ez is a második világháború óta jelentősebb, mert az állatforgalmi vállalat kedvezményeket ad a gazdáknak. Akik nem adták el a tinókat, igavonóként hasznosították. Az őszi munkák befejezése után feljavították az ökröket és eladták, hogy télen ne kelljen takarmányozni. Tavasszal vagy a tinókat törték be, ha pedig nem volt, az ökrök árából vásároltak egy párat. A különbözetből a „ruházkodásra szakítottak". Az ökröket vásáron értékesítették, de a Szerencsi Cukorgyár ügynökei háztól is sokat vettek. Filkeházáról Sátoraljaújhelyre, Göncre, Sá^ rospatakra jártak vásárra, de 30—35 éve a szomszédos Pálházán is rendszeresen tartanak állatvásárt. A kisborjúkat deszkás szekérben vitték, a tinókat, teheneket és ökröket lábon hajtották. Ha nem tudták eladni, tovább tartják a következő vásárig. Az ökröket párosával adták el és vásárolták, ha mindkettő azonos színű volt, többet fizettek érte. Az ökör vásárlásánál elsősorban a lábat nézték, de fontos az egyenes testtartás,
