A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

PETERCSÁK Tivadar: Szarvasmarhatartás egy hegyközi faluban

338 PETERCSAK TIVADAR 1. kép. Szénatartó sop. Petercsák T. felv. országon az 1770-es években kezdenek meghonosodni

9

'

1

. A lóhere aránylag gyorsan elterjed: 1771-ben még Pest megyében sem ismerik, de 1774-ben mar Abaújban is vetik

!,/i

. 1826-ban a bükkönnyel együtt említik a lóherét-', de az 18156-os megyei monográfia szerint a parasztgazdaságokban lassan terjed

96

. Filkeházán a lóherét csak az első világháború utáni években kezdik nagyobb mértékben vetni, a lucerna viszont csak az utóbbi 30 évben honosodott meg. A lóhere jó talajjavító, ezért elsősorban a harmadik fordulóba, az ugar helyére vetették. Újabban a kalászosokkal együtt is vetik, mert javítja a szalma minőségét, így azt a takarmányozásra fordíthatják. A gabonaföldön még a következő évben is terem lóhere, bő csapadék esetén háromszor is lehet kaszálni. A lucerna ritkább noveny, bár ezt tartják a legjobb és legkifizetődőbb takarmánynak, mert egy vetés után 4—5 évig is kaszálhatják. Éppen emiatt a vetésforgóba nem vethették, csak a kenderföldeken találunk lucernásokat. A szénaféléknek az istállózó állattenyésztésben is meglevő fontos, szerepét bizonyítja, hogy a nyári időszakban a földművelés mellett a téli takarmány összegyűjtése, elraktározása volt az egyik állandó teendője a falu lakóinak

97

. A réteket az időjárástól függően június elején, közepén kaszálják először, ennek a produktuma a széna. A második kaszálásra az un. sarnyú vágására augusztus végén kerül sor, a jobb Téteken és kertek-