A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

PETERCSÁK Tivadar: Szarvasmarhatartás egy hegyközi faluban

SZARVASMARHATARTÁS EGY HEGYKÖZI FALUBAN 369 2. kép. Szénatartó sop, oldalán pelyvás fiókkal. Petercsák T. felv. ben pedig még harmadszor is kaszálnak. A szénafélék összegyűjtésében, mint Filkeházán mondják, a takarásban, az egész család részt vett, de a boglyák és oszrók berakása mindig a férfiak dolga volt. Ma már felbomlott ez a hagyományos munkamegosztás, és a kaszáláson kívül a takarmánykészítés többi részét elsősorban az otthonmaradt nők és gyerekek végzik. A hazahordott takarmányt a gazdaság nagyságától függően különböző épületekben tartották. A napszámosok és a néhány holdas gazdák a kevés szálas takarmányt a lakóház padlására, a padra rakták

98

. A szénát a padlyukon, padfeljárón adták fel, és a kéménytől 2—3 méter távolságra egyenletesen szétteregették. Az utóbbi időben a hatóságok tűzrendészeti okokból tiltják a padláson való tárolást. A jobb módúak a takarmány raktározására a csűrt és a sopot használják". A csűr minden 5 holdon felüli gazdaságban megtalálható

100

, a sop már sakkal ritkább. Ez utóbbi kizárólag a szénafélék tárolására szolgált, és általában a telek hátsó részére, a kertbe építették. A sopok egyosztatú, gerendavázas, deszkával vagy rudakkal körülszegezett, zsúpszalmával és cseréppel fedett épületek (1—2. kép). A csűrt elsősorban a gabonafélék csépléséhez és tárolására építették, de a cséplés után felszabadult helyre rakták a szénát, lóherét, a takarmá24