A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

HUSZTY Sándor: Herman Ottó megindítja az Aquilát (1894)

Herman OTTÓ MEGINDÍTJA AZ AQUILÁT (1,894) 35 nyilatkozott azt az ő Zeitschriftj ében közölni, ha csak kivonatosan fordítom németre, de így is igen hosszúnak találta és nem adta ki. A magyar és német szöveg közötti eltérés ezen fentebbi okból származik, jó lesz tehát az eredeti szöveget adni ki"

36

. A szerkesztés munkája is kényes, mert egy igazán jó szándékú áldozatkész amatőrt kell tévedésére figyelmeztetni. Éppein azt, aki nagyon jól tudja, hogy Herman Ottó nehezen nézi el, ha valaki felületes. De ez a júniusi levele szelíd baráti simogatás. „Kedves Barátom! A mint Chernél idefogott leveléből láthatod, a te törpe ludad meg van támadva; megtámadta szóval Madarász is s én is azt tartom, hogy a sietségben valami csere történhetett, mert valóban a törpe lud = Zwerggans = Anser erythropus L., holott az Anser brachyorchynchus Baill. = Anser vegetura Bechstein. Mindenesetre kérek egy rövid declaratiot az 'Aquila' III füzete számára. Ölel barátod Herman Ottó"

37

. Simán, zökkenő nélkül készült el a Központ folyóirata. Ez jelenti a rutint, amit a Termiészetrajzi Füzetekkel szerzett Herman Ottó és júniusi levelében alighogy csak érinti Csató Jánosnak. „Kedves Barátom! Jól esik tudnom, hogy az 'Aquila' örömöt okozott Teneked — nekem is; de munkát is ám! Most lássátok s szerezzetek pár előfizetőt — sok nem kell, mert van dotáczió; de több a több s akkor kép is telik. Hogy én kimaradtam, az nagyon természetes: magam csak nem proponálom magamat, más pedig ki tenné? éppen velem, ki a világ öszszes tagságaival igen 'alleseins' viszonyban vagyok. A haljegyzéket küldd el, majd sorját kerítem. Baemitz igen kedves embereim s bejelentette jövetelét; ha csak valamiképpen lehet, leszaladok egy barátságos estére Enyedre. Madarász ne aggasszon: nem megy hozzád, mert Felsőmagyarországot kell és muszáj járnia. Különben nem tudom, imi lesz a Központunkkal: Eötvös nem rokonszenvez velem. Pulszky Ágost ellenségem s kérdés: megmarad-e Szalay Imre mostani osztályában. A mi a madarászatot kedvelő ember volt: elmeint vagy elmegy p. o. Csáky, Berzeviczy, Szüry. No de csigavér! Ölel híved Herman Ottó" 38

. övé már a Központ. Sikerült intézményéhez valamiképpen le akarja kötni a vele érzőket. 1894 december elején Csató Jánost hívja közeledésre. „Édes Barátom! Köszönő és egyszersmind zsörtölődő leveled e sorok írására — de csak azért késztet, hogy bizonyos dolgok valahol meg legyenek írva. Nagyon természetes, hogy én nem lehetek semmiféle tagja a Magyar Ornithologiai Központnak, mert annak tb. főnöke vagyok, ki a tagokat kiszeimeleim és fölterjesztem; magamat csak nem terjesztem föl!? Gróf Csákyval és Szalayval is furcsán voltam, ezeket sem terjeszt3*