A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

DANKÓ Imre: Adalékok a régi mértékek funkció- és jelentésváltozásos továbbéléséhez

350 DANKÓIMRE daságtörténelmi Szemle IX. (1902), 416—419.; Uő: Földosztásról való statútumok Debreczen város közlevéltárából. 1647—1649. Uo. XII. (1905), 294—295.; Bendeffy i. m. 87—88. 85. A szó ótörök eredetű (MTESZ). Fonóasszonynak egy napra kimért gyapjúmennyiségnek is mondja. 86. Lajos Árpád: Borsodi fonó. Miskolc, 1965. Több helyen, de különösen: 54—81 87. Szolnoky Lajos: Minőségi csoportok, mennyiségi egységek és a fonalrendezéa számolási rendje a kenderfeldolgozásban. Ethnographia LXI. (1950), 29—56. 88. Kovách i. m. 89. Dankó Imre: A gyulai fazekasság. A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 48—49. Gyula, 1963, 27—28. 90. Esze Tamás két jelentésben határozza meg: 1. katonai élelmezési egység, egy emberre, illetve lóra jutó fejadag. A vármegyék, községek portiókban számolták el a hadsereg ellátására végzett szolgáltatásaikat; 2. Részbirtok. Esze Tamás: Kuruc vitézek folyamodványai 1703—1710. Budapest, 1955, 536. Általános jelentése még a kivetett hadiadó is. — Jelent mindenféle maghatározott adagot. 91. Pallas Lexicon adó címszavát. 92. Dankó i. m. (A gyulai fazekasság) 23. 93. Szabó Dávid: Mádi hely- és eszköznevek. Magyar Nyelvőr VI. (1877), 285—286.; Bárczi Géza: Magyar szófejtő szótár, Budapest, 1941. 94. Gyürky Antal: Az előre haladt Borkezelés. Budapest, 1889, 104—111.; Kramszky Lajos: A tokaji aszúszőlő. Kísérletügyi Közlemények VIII. (1905), 461—464.; Mezőssy László: A tokaji aszúbor és osztályozása. Borászati Lapok 1887, 65— 66., 258. 95. A Magyar Értelmező Kéziszótár (Budapest, 1972) nem jelzi mértékjelentését, habár egy rúd szappan példát említ. A magyar rúd szó bizonytalan eredetű. Vö.: Bárczi i. m. 96. Bendeffy i. m. 71. 97. Bendeffy László: Szombathelyi Benedek rudasmester. Adatok a középkori magyar földmérés történetéhez. Műszaki Tudománytörténeti Kiadványok 11. Budapest, 1959. 98. A valószínűleg ugor eredetű sül ige -et képzős alakja. Bárczi i.m. 99. Gunda Béla: Kenyérsütés Orosháza környékén. Néprajzi Értesítő XXIV. (1923), 102., 111.; Uő: Régi tűzhelyek és konyhaműveletek a Sárrét déli részén. Népünk és Nyelvünk VII. (1935), 15—29., 95—101.; Nagy Gyula: Lakodalmas kalács sütése Orosházán és környékén. Néprajzi Közlemények III. (1958), 77—106.; Kisbán Eszter: A kenyér néprajzi kutatása Európában. Ethnographia LXXVI. (1965), 313—340. Alapos bibliográfiával.; Orosz Ilona: Adatok a Hegyköz kenyérsütéséhez. 1952. Debreceni Néprajzi Intézet Adattára, 172.; Bodgál Ferenc: Kenyérsütéssel kapcsolatos adatok egy 1785-ös miskolci periratban. Néprajzi Közlemények VIII. (1963), 429—431.; Uő: XVIII. századi adatok a miskolci kenyérsütésről. Borsodi Szemle VI. (1962), 4. 78—79.; Izsóf Tihamér: Kenyérsütés Mezőkeresztesen. Borsod megye Népi Hagyományai. Miskolc, 1966. 261— 263. — A tűzhely, kemence és vele kapcsolatosan a sütés átalakulására: Ebner Sándor: Régi tűzhelyek Borsod, Abaúj, Zemplén, Bereg, Szatmár megyékben. Néprajzi Értesítő XXIII. (1931), 6—16.; Dankó Imre: Házformák Hajdúnánson. Ethnographia LXXV. (1964), 58—92.; Hajdúböszörmény népi építkezése. A debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966—67, 367—421.; Két homoki hajdúváros népi építkezése. Uo. 1968, 255—326.; Életmódbeli változások a dél-bihari parasztság életében a felszabadulás óta. Kandidátusi disszertáció. 100. Réthei Prikkel Marian: A süveg őseink életében és gondolatvilágában. Az esztergomi katholikus gimnázium értesítője az 1914—1915. tanévről. Vö.: Czakó i. m. I. 393. 101. Magyar Értelmező Kéziszótár i. m. 1232. 102. Kimer i. m. 86—87.; Ilia Mihály—Juhász Antal: A tápai gyékényszövés és szókincse. Néprajz és Nyelvtudomány III—IV. (1959—1960), 149—182.; Szűcs Sándor: A gyékény feldolgozása és eszközei a bihari Sárréten. Debreceni Szemle, 1933. 103. Kovách i. m. 104. Czakó i. m. 431.