A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

DANKÓ Imre: Adalékok a régi mértékek funkció- és jelentésváltozásos továbbéléséhez

328 DANKÖ IMRE egy adagot. Később, amikor már nem olyan korai és ritka a cseresznye, egy-két marokkal összetett adag kerül eladásra. Ugyancsak általános volt, hogy a tehéntúrót adagolva árulták. Sok helyen (Nagyléta, Nyírbátor, Kisvárda stb.) öt nagy fej vöröshagyma tesz ki egy adagot, másutt 10 közepes krumpli (Siklós, Solt, Dunavecse) és így tovább. Az adagolásban feltehetően nincsen különösebb rendszer, hanem az adag nagyságát az áru bősége, gyakorisága, korai vagy késői volta, minőségi tulajdonságai szabják meg. Legfeljebb azt jegyezhetjük meg, hogy a számmisztikából leszivárgott számokat az adagképzésnél kedvelik: 3, 7, 10, 12. Miskolcon még nem is olyan régen, a be nem érett, és egyébként is sérült dinnyéket hatalmas adagokban (rakásként) árulták a hevesi és környékbeli dinnyések

28

. Adagolási szempontból minden termeivény között legelőkelőbb helyet foglal el a fokhagyma. Ezt még ma is szinte kizárólag adagolva árusítják. Egységnek az egy fej fokhagymát vehetjük, de legáltalánosabb adagmennyiség a három, az öt és a hét fej. A fokhagyma leggyakoribb árusítási módja a füzér vagy koszorú. Egy füzérbe (koszorúba) 21, 12, 33, más helyeken 13, 20, vagy 42 fejet kötnek. Általánosan elterjedt a fagylaltadag, a fagylalt adagonkénti mérése. Az adag, mint mérték jó példa arra, hogy egy munkafolyamat hogyan él tovább, miután jelentésben szegényedett. Akó"9 Valamelyik szláv nyelvből — valószínűleg a szlovákból — kölcsönzött szavunk, már a XIII. századból ismeretes. Eredetileg egy bizonyos nagyságú boroshordót jelentett, később bor-űrmértékké lett. Mint űrmérték, igen változatos nagyságúvá vált; nemcsak az egyes országokban, hanem az egyes városokban, neves borvidékeken is más és más volt a nagysága*'

0

. Átlagos nagysága 50—52 liter volt. Egy akó 32 pintet tartalmazott. A Hegyalján egy akó 51 liter volt, és nagyjából azonosították a tízes számrendszer alapján álló hektoliter felével: félhektó. Napjainkban mint tárgy él, és továbbra is egy bizonyos, megközelítőleg félkehtós nagyságú vasabroncsos hordót jelent. Amikor a bort még piacokon és vásárokon árulták, szinte kizárólag akóban vitték fel, és aztán azzal együtt adták is el, a vevők pedig szállították. Nyilvánvaló, hogy ez csak a kisszerű adás-vevésre vonatkozott, a bor-nagykereskedelem az afcónál jóval nagyobb hordókban szállította az árut. Bár meg kell jegyeznünk, hogy sok igényes felvidéki lengyel, vagy német vásárló megkövetelte, hogy csak akóban szállítsák a bort, mert abban kevésbé tört meg, és ha meg is tört, legfeljebb egy-két hordónak romlott a minősége, nem pedig az egésznek. Átalag

M Tokaj-hegyaljai hordófajta, illetőleg mértékegység. A 89 iccés hordókat, vagyis a megközelítőleg 75 liter nagyságú hordókat hívják átalagnak (ántalag, antalag). Ennek a hordófajtának a nagysága is változott, természetesen az egyes műhelyek, helyek szerint. Az ajándékborokat átalaggal, átalagban küldték. Hosszas szekér-, kocsiutazásokhoz egy-egy átalag bort vittek magukkal. Erdőbényén, Tokajban ma is használatos hordó-